A családtagok szívesen ücsörögnek majd a tó partján

Első pillantásra kemény munkának tűnhet egy kis tó kialakítása és fenntartása, Szásziné Horváth Henrietta természetvédelmi szakmérnök, agrármérnök szerint azonban érdemes belevágni.

A tónak legalább néhány négyzetméternyi szabad területet keressünk a kert, udvar védett részében. A vízfelületnek ugyanis minimum három négyzetméternek ajánlott lennie, hogy tiszta maradjon.

Azzal is számoljunk, hogy a tóparti növények újabb pár négyzetmétert elfoglalnak majd. A tavat saját kézzel is kiáshatjuk, ha van egy kis erőnk, kitartásunk. Lehet fokozatosan mélyülő, egyik partján lépcsőzetesen, hogy nagy cserepekben oda süllyeszthessük majd a vízinövényeket.

Üde színfolt a kerti tó. A képen Szászi Titanilla gyönyörködik az aranyhalakban

Amennyiben egy öbölben egészen sekély, a partra futó részt ki tudunk alakítani, akkor sosem fogunk szembesülni azzal, hogy a kisállatok élete tragikus véget ér. A sünök és gyíkok, fiatal madarak ugyanis könnyen csapdába esnek egy meredek falú tónál. A sekély part kialakítása esetén a fürödni és inni leszálló madarakban is gyönyörködhetünk majd. Legyen azonban legalább egy pontja a tónak, amely minimum egy méter mély, hogy az aranyhalak a téli időszakban is elférjenek a vastag jég alatt.

A tó fenekére terítsünk agyagot, homokot, hogy a ráfektetendő tófólia ne sérüljön meg. A képen látható tó oldalát kitapasztották nedves homokkal, és arra geotextiliát is tettek a tófólia védelme érdekében. Fóliát egyébként ma már könnyű beszerezni itthon is, érdemes speciális tófóliát vásárolni, amely vastag, így hosszú évekig ellenáll a tűző napnak, fagynak. A tó vízszintje fölött ugyanis pár centi szélesen ki lesz téve az időjárásnak. Akkor is, ha részben az esztétikai okok miatt a szem elől azon a részen körben eltakarjuk a terméskövekkel.

Aki vállalkozó szellemű, készíthet csobogót is a tó mellé, vagy bele a vízbe. A folyamatos oxigénpótlásnak örülnek majd a halak, növények. Ezt kombinálhatjuk szűrőrendszerrel is, amely megfelel a tó méretének. Ma már biológiai szűrők gazdag választéka kapható, azokkal a káros algákat is el tudjuk pusztítani vegyszerek nélkül.

Bátran telepítsünk a tóba halakat is, amelyek aztán elszaporodnak, és olyan szelídek lehetnek, hogy a kezünkből esznek egy idő után. Kifejezetten etetni egyébként nem szükséges a halakat, megélnek a víz felszínére eső rovarokon. A saját kedvünkért persze adhatunk nekik kevés száraz kekszmorzsát, hogy megszelídüljenek.

A szaporodni vágyó békákra ne tekintsünk rossz szemmel, az ebihalak tisztítják a tó vizét, kifejlődve pedig eltűnnek. A környéken tovább végzik hasznos tevékenységüket kertünk rovar- ellenségeinek, meztelen csigáinak irtásával. A tó kialakítását követően a partjára tegyünk egy padot, esetleg nagyobb lapos követ, hiszen sokat fogunk ott ücsörögni, beszélgetni, töltődni.

A vízpartot ültessük be odaillő növényekkel, például sásliliomfélékkel, gyékénnyel, békabuzogánnyal, dísznáddal. A partra közvetlenül az alacsonyabbakat, attól távolabb a magasabbra növőket. Árnyékos területen praktikus például az árnyékliliom, tűző napon pedig megél a kálmos, a nőszirom. A vízbe gyönyörű tavirózsát ültethetünk edénybe, számos fajtájuk közül a különböző mélységekbe alkalmasak sok színváltozatából választhatunk. De szép a pénzlevelű lizinka, a sárga vízitök, a vízen úszó vízisaláta ugyancsak jól mutat.