Amikor az alvilág és a politika összeér (harmadik rész)

Harmadik, egyben befejező részéhez érkezett az olajos alvilág, a politika és a titkosszolgálat összefonódásáról szóló cikksorozatunk. Az eddigi részekben kitértünk rá, hogy az Aranykéz utcai robbantás és a Prisztás-gyilkosság miatt jogerősen elítélt olajmaffiózó, Portik Tamás és a Nap TV tulajdonosa, Gyárfás Tamás a 2000-es évek elejétől folytattak beszélgetéseket a sötét budai utcákon.

A Portik által rögzített társalgások hanganyagát a rendőrség lefoglalta, ami fontos bizonyíték lett a Fenyő-gyilkosság ügyében. Megdöbbentő, hogy több mint hetven alkalommal került szóba közöttük Gyurcsány Ferenc neve.

Ha visszapillantunk egy kis időre a 90-es évekre, megértjük, Portik miért éppen a bukott kormányfőnél akart védelmet keresni. Az olajos időkben Portik Tamás az Apró-klánnal baráti viszonyt ápoló Stefán Géza vezette katonai titkosszolgálat segítségével létrehozott Energol Rt. egyik vezetőjeként, Gyurcsány pedig Fortus Rt.-n keresztül jelentős olajügyleteket bonyolított.

Gyurcsány cége papíron az Energol beszállítója volt, de az összefonódást az is erősíti, hogy az olajszőkítési botrány kirobbanását követően (Gyurcsány akkoriban szállt ki a vállalkozásból) a Fortus Rt.-ben tulajdonos offshore cég alapító okirata egy házkutatás alkalmával az Energol egyik igazgatója feleségének otthonából került elő. Kijelenthető tehát, hogy vannak közös pontok a bűnöző és a DK-elnök életútjában.

Azt nem tudni, Portik találkozott-e Gyurcsánnyal, az viszont tény, hogy a bűnöző Gyurcsány legfőbb bizalmasáig 2008 nyarán bizonyosan eljutott. Szilvásy György akkori titokminiszter ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal (mai nevén Alkotmányvédelmi Hivatal) vezetőjét, Laborc Sándort utasította, hogy „kezelje” a Portik-ügyet. Azon túl, hogy a felek megállapodtak jobboldali politikusok lejáratásáról, feltételezhetően a találkozók után dőlhetett el végleg, hogy miként tudják a székházrobbantásokat a Fidesz nyakába varrni.

Rohác 1990-ben amnesztiával szabadult, ezután a lévai születésű férfi folytatta bűnözői életmódját: a helyi rendőri jelentések szerint a Rohác által vezetett bűnözői csoport embercsempészettel, kábítószer-kereskedelemmel, pénzbehajtással, erőszakos védelemmel, emberrablással, robbanóanyag-kereskedelemmel, autólopással és megbízás alapján robbantással is foglalkozott.

Megtalálható az is az iratok között, hogy Rohác szoros kapcsolatban állt Mikulás Cernákkal, aki abban az időben a szlovák maffia egyik feje volt és aki jelenleg több gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházbüntetését tölti. Rohácot később a rettegett Sykora-klán fejéhez, Robert Lalishoz kötötték.

Az 1994 és 1998 között regnáló, Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök vezette kormány idején a titkosszolgálat által kiképzett Rohácra és bandájára (köztük a később meggyilkolt Jozef Hamalára) először Nógrád megyében figyeltek fel a magyar hatóságok a 90-es évek közepén, igaz, akkor még itthon gyilkossági ügyeket nem kötöttek hozzájuk.

A szlovák „szabadcsapat” ezután került – a Portikhoz köthető, Szlovákiában is otthonosan mozgó bűnöző, Zsóvár Imre közvetítésével – Nagykőrösre, ahol a magyar olajmaffia leghírhedtebb vállalkozásának, az Energol Rt. telephelyének fegyveres védelmét látták el.

A szóbeszéd és a rendőri jelentések szerint később Rohácék lettek az Energol alvilági vezetőinek kivégzőosztaga (igaz, a cégvezetők közül a bérgyilkosságok miatt csak Portikot ítéltek el, Drobilich Gábor csak tanú volt a leszámolásos ügyekben, harmadik társukat, Ferencsik Attilát pedig felmentették a ferencvárosi lányfuttató, Cinóber agyonlövetése miatt indult büntetőperben).

A Patkány és Fogász gúnynéven is emlegetett bérgyilkost Szlovákiában és Magyarországon is egy sor megoldatlan leszámolással (köztük az Aranykéz utcai robbantással) hozták összefüggésbe, ám 1998-ban egérutat nyert. Prágai elfogásakor csak a Budapesti Rendőr-főkapitányság köröztette – a 2009 elején hazahozott – Rohácot, noha Szlovákiában rendőrgyilkosság miatt is képbe került. A magyar hatóságok ugyanakkor nem a gyilkosságok, hanem egy kudarcot vallott merénylet miatt kérték ki Rohácot a csehektől: 1997. június 3-án egy sikertelen merényletet hajtottak végre Seres Zoltán alvilági vállalkozó ellen.

A Bentley-re helyezett robbanóanyag leesett Seres kocsijának alvázáról, így azt már nem volt érdemes felrobbantani. A merénylettel a Portikkal szoros kapcsolatban álló Jozef Rohácot vádolták, ám a szlovák férfit végül csak robbanóanyaggal való visszaélésért ítélték el. A bíróságnak azért kellett az emberölés kísérlete alól felmentenie Rohácot, mert a nyomozó hatóság nem tudta bizonyítani, hogy a bombát annak érdekében készítette, hogy ismeretlen társaival megölje Seres Zoltánt.

Az ítélethirdetésig már ugyanannyi időt börtönben ült, így a bíróságról 2010 őszén szabadon távozhatott. Serest egyébként a sikertelen merényletkísérlet után két évvel agyonlőtték, a kivégzés megrendelésével Portikot gyanúsították, ám ez az ügy végül nem jutott el a bíróságig.

Rohác prágai letartóztatása után derült csak ki, hogy a Fővárosi Főügyészség már száz nappal korábban, július 15-én elrendelte a 2001. november 14-én felfüggesztett Aranykéz utcai nyomozás folytatását. Ismert, 1998. július 2-án, déli 12 óra előtt nem sokkal a külföldről hazatérő Boros „Óriás” Tamás leparkolta autóját az Aranykéz utcai parkolóházban, és gyalog indult el utolsó útjára a közelben lévő irodája felé.

Útközben még odaköszönt szír pénzváltó ismerősének, majd megszólalt a telefonja, de beleszólni már nem volt ideje. Ezután hatalmas robbanás rázta meg Budapest belvárosát: egy kis Polskiba rejtett, nagy mennyiségű, távirányítású bombát robbantottak fel az eredeti nevén Boros József Károly vállalkozó mellett.

Az olajügyeket jól ismerő, a rendőrséggel együttműködő koronatanún kívül két járókelő és Boros ügyvédje, Szabó Gábor is életét vesztette, valamint 24 ember megsérült a detonációban. Az 1996-ban, Prisztás József lelövésével elkezdődött magyar maffiaháborúban először fordult elő, hogy a „célszemélyen” kívül mások is meghaltak.

Rohácot 2009-es hazahozatalát követően ebben az ügyben csak tanúként hallgatták ki, gyanúsított csupán magyarországi főnöke, Portik Tamás 2012. július 14-i letartóztatása után, 2013-ban lett. Rohác ekkor már újra magyar börtönben ült, hiszen szabadulása után fél évvel derült ki, hogy DNS-e azonos a Fenyő-gyilkosság helyszínén talált sapkából rögzített mintával. Hatalmas fiaskó, de erről majd később.

A Fővárosi Ítélőtábla igazoltnak látta, hogy Rohác volt az elkövetője a négy halálos áldozatot követelő merényletnek, valamint ő lőtte le 1998 februárjában Fenyő János médiavállalkozót (mint arra az első cikkünkben kitértük, ebben az eljárásban azóta felbujtóként megvádolták Gyárfást és Portikot).

A táblabíróság kimondta, hogy a belvárosi, négy áldozatot követelő robbantás megbízója Portik Tamás volt, akit azért nem ítélték Roháchoz hasonlóan életfogytiglani fegyházbüntetésre, mivel kétséget kizáróan csupán azt tudta megállapítani a bíróság, hogy az energolos Boros Tamás megölésére adott parancsot. Borosnak azért kellett meghalnia, mert elhíresült, 1997-es videóvallomásában kipakolt a rendőrségen az olajmaffiáról és összefüggésbe hozta Portik Tamást Prisztás József megöletésével. A kazetta Portikék kezébe került, amivel megpecsételődött az olajügyek koronatanújának sorsa.

Az eljárás során olyan nagyhalak tanúskodtak Portik ellen, mint a diszkócsászár Vizoviczki László, valamint az alvilág bankárának gúnyolt Lakatos András, igaz, vallomásaikat nem fogadta el a bíróság. Pedig Vizoviczki részletes vallomásában elmondta, neki az Energol-vezér már 1997 végén egy találkozón elárulta, meg fogja öletni Boros Tamást.

Lakatos András pedig arról beszélt a bíróságnak küldött videóvallomásában, hogy szem- és fültanúja volt, hogy Portik Tamás és Jozef Rohác néhány nappal a merénylet előtt egy bécsi találkozón megbeszélte Boros meggyilkolását.

Elhatározták, a férfit fel fogják robbantani, és a „munkát” Rohác fogja – dupla pénzért – elvégezni, mivel „mások is meg fognak sérülni”. Portikot végül egy szlovák bűnöző, Milos Kastan vallomásának köszönhetően marasztalták el. A volt szlovák maffiavezér, Mikulás Cernák bandájához tartozó, később a Sykora-klánhoz csapódó gengszter vallomásában előadta, hogy jelen volt egy olyan találkozón 1998 áprilisában, ahol Portik megbízást adott az Aranykéz utcai merényletre. Rohác állítólag még panaszkodott is szlovák bűntársának, hogy „nagy nyomás alatt van”, mert az Energol-vezér sürgeti a gyilkosság végrehajtását.

Arra a másodfokú bíróság nem, csupán az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék tért ki, hogy a korábbi, még a 90-es években indított nyomozások során eltűnt bizonyítékok rendkívüli módon nehezítették a tisztánlátást. Ez nemcsak az elsőfokú bíróságnak, hanem a többek között a rendőrség belső elhárítását végző, az alvilági leszámolások nyomozását is segítő Nemzeti Védelmi Szolgálatnak (NVSZ) is feltűnt, ezért vizsgálatot indítottak.

A Fenyő-merénylet vonatkozásában az NVSZ az egyik legfontosabb kérdésnek tartotta annak tisztázását, miként lehetséges, hogy amikor a tíz évig bujkáló Rohácot prágai elfogása után, 2009 elején a sikertelen Seres-merénylet miatt hazahozták, nem hasonlították össze a levett DNS-ét az 1998-as emberölés helyszínén talált anyagmaradványokkal (a rendőrség a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetet tartotta felelősnek, onnan egy embert menesztettek is).

Annak ellenére maradt ez el, hogy Rohác elkövetői mivolta már a 90-es évek végén felmerült, arról nem is beszélve, hogy a kecskeméti maffiaper fővádlottja, Radnai László 2005-ös, titkosított tanúvallomásában is Jozef Rohácot azonosította Fenyő János gyilkosaként. Noha – a névtelenül nyilatkozó forrás szerint – a védelmi szolgálat „vadul rávetette magát erre a vonalra”, mégsem került elő annyi bizonyíték, hogy személyes felelősöket lehessen megnevezni.

A Boros-vallomás kikerülésével összefüggésben a védelmi szolgálat névtelenséget kérő, ám az eljárást jól ismerő tagja korábban elárulta, hogy a 90-es években gyakorlatilag nem volt olyan fontosabb bűnügyi információ, ami ne jutott volna vissza az érintett bűnözői körökhöz. Az NVSZ-nek azonban nemcsak a kazetta rendőrségről való kikerülése, hanem a négy áldozat halálával végződött merénylet meghiúsult nyomozása is súlyos aggályokra adott okot.

A gyanút erősítette, hogy noha pontosan lehetett tudni, mely alvilági szereplőknek állt érdekükben Boros likvidálása, ennek ellenére sem sikerült eredményt felmutatniuk a nyomozóknak. Nem maradt el annak a vizsgálata sem, hogyan tűnhetett el a BRFK-ról két fontos kamerafelvétel, amiken – a megmaradt rendőri jelentések szerint – jól felismerhetően látszódott Jozef Rohác. Ennek kapcsán az NVSZ-szel szorosan együttműködő, a 90-es évek gyilkosságaiban nyílt nyomozást folytató Nemzeti Nyomozó Iroda bűnpártolás és hivatali visszaélés miatt ugyan feljelentést tett, ám – szintén elévülés okán – a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) nem rendelt el nyomozást.

Rohác jelenleg kétszeres életfogytiglanját tölti, hiszen nemcsak nálunk, hanem Szlovákiában is több alvilági leszámolás miatt elmarasztalták az utóbbi években. Amikor Prágában 2008 őszén bilincs kattant a csuklóján, az rendkívüli módon felzaklatta a szlovákiai és a magyarországi alvilág „nagy öregjeit”.

Félelmük nem igazolódott be, a Patkány – a hatóságok nagy bánatára – nem beszélt. Ugyanakkor nemcsak a rendőrök, hanem Gyurcsányék legszűkebb köre is azt szerette volna, ha a Fogász „énekel”, igaz, teljesen más okból. Nekik egy olyan vallomás kellett Roháctól, amivel morálisan megsemmisítik az akkor ellenzékben lévő Fideszt. Legalábbis erre utalt egy, a gyurcsányi hatalomgyakorlást részletesen bemutató, 2009. február 18-án több szerkesztőségnél landolt nyílt levél.

A Sötétség délben nevezetű írás – ahogy azt a Heti Válasz korábbi elemző cikke megállapította – sok olyan információt sorakoztatott fel, amelyek az idő múltával megerősítést nyertek. Előrevetítette például Gyurcsány 2009. márciusi lemondását, valamint, hogy a Szurgutnyeftyegaz nevű strómangyanús vállalat befolyást szerez az osztrák OMV-n keresztül a Molban. A szerző tényként írt arról is, hogy a Magyar Gárda első főkapitánya a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) embere.

Később Dósa István annyit elismert, hogy kinevezésekor megkereste a KBH, de ő állítólag visszautasította az együttműködést. A levélíró Gyurcsányék titkosszolgálati játszmájaként írta le azt az esetet is, amikor 2008. október 23-án lekapcsolták a „csőbombás olimpikont”.

Szerinte az egész ügy az NBH műve volt, az olimpikon „társait” pedig pontosan ezért nem vették őrizetbe. Később Tölgyesi Krisztiánt el is elengedték, az NBH terrorcselekmény-gyanúja nem állt meg. A levélben azzal is megvádolják Laborcékat, hogy szándékosan hagyták bekövetkezni a szlovák titkosszolgálattal karöltve a 2008-as futballbotrányt, mert az mind Gyurcsánynak, mind Robert Fico akkori szlovák miniszterelnöknek jól jött a gazdasági válság idején.

A gyurcsányi módszerek közé sorolta a szerző Szili Katalin volt szocialista államfőjelölt és a 2014-ben elhunyt befolyásos MSZP-s politikus, Kiss Péter megzsarolását is, ahogy azt is, hogy állítása szerint Szilvásy utasítására lehallgatták a Fidesz vezetésével kapcsolatot tartó üzletembereket, politikai elemzőket, a titkosszolgálatoktól a rendvédelmi szervektől eltávozott és a Fidesszel szimpatizáló személyeket, hátha összejön valami a fideszes top 10-ről.

Bírósági ítélet ugyan nincs róla, de az a 2010-es kormányváltás után többször felmerült, hogy Laborc Sándor NBH-vezér regnálása idején politikai célokra, fideszes politikusok megfigyelésére is használták a szolgálatokat.

Ahogy azt cikksorozatunk első részében is megemlítettük, az ügyészség vádja szerint a titkosszolgálat adatokat gyűjthetett például Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről és Kövér László mostani házelnökről. Laborc a vádak szerint Ovi és Bajusz nevű mappákba mentette az összegyűjtött információkat. A bizonyítékok Laborc Sándor hivatali laptopjáról kerülhettek elő, de a volt NBH-főnököt a minősített perben végül jogerősen felmentették.

A leghajmeresztőbb azonban a titokzatos szerzőnek az az állítása, hogy a politikai robbantássorozatot a Fidesz nyakába akarták varrni Gyurcsányék. A hosszú levél egy része ugyanis Portik Tamás kivégzőemberéről, Jozef Rohácról szólt, miszerint Gyurcsány és köre a szlovák bérgyilkost arra akarták rávenni: vallja azt, hogy a fideszes és a kisgazda párti politikusok lakásánál végrehajtott robbantásokat a Fidesz rendelte. Cserébe Rohácnak egérutat adtak volna és nem kérték volna számon rajta az Aranykéz utcai halottakat.

„Annyira kell, hogy ez a mindenki által megvetett Rohác nevű szlovák bérgyilkos, akinek a kezéhez közvetve vagy közvetlenül egy tucat ember vére tapad, elmondhassa végre a vádalku részeként, hogy személyesen Demeter Ervin [ő az első Orbán-kormány titokminisztere volt 2000 és 2002 között] és barátai bízták meg az 1998-as robbantásokkal a fideszbeli és kisgazdapárti politikusok lakásánál, hiszen másként az ellenzéknek esélye nem lett volna megnyeri a ’98-as választást, nem? Majd Rohác úr mélyen belenéz a kamerába (ATV, Szólás szabadsága Baló úrral, esetleg pár kommunikációs millióért TV2 vagy mindegyik, ahogy a médiataktika megkívánja…) és a nagyobb hitelesség kedvéért felháborodottan megjegyzi: a Demeter emberei voltak olyan sz…rrágók, hogy dollár helyett lejben fizetettek! És a Szilvásy Gyuri körül nyüzsgő kommunikációs stáb tagjai a jól végzett munka érzésével dőlnek bele megérdemelt vodkájukba. Mert annyira kell az a rohadt hazugság, hogy már hónapokkal ezelőtt benyilatkozták a hűbéreseid: ha Rohác elmondja, mit tud az akkori idők megoldatlan ügyeiről, nem kéritek rajta számon az Aranykéz utcai halottakat. Erről szól a ti vádalkutok. Hányan is haltak meg ott a robbanásban, Feri? Bástya elvtársnak megér ennyit egy hamis vallomás?”

Az MSZP-s bennfentes pontosan arról számolt be, amire mi is kitértünk cikksorozatunkban, miszerint a legsötétebb módszerekkel próbálták volna lejáratni az akkor ellenzékben lévő Fideszt, ráadásul egy többszörös gyilkos segítségével.

A többek között a Szájer József és Torgyán József háza elleni merényletek a 2008 nyarán történt Portik–Laborc-találkozón is előkerültek abban a kontextusban, hogy azokat biztosan a Fidesz rendelte meg. A találkozók után dönthettek arról, hogy megpróbálkoznak Portik adujával, amihez pont kapóra jött, hogy pár hónapra rá Rohác rendőrkézre került.

Azt, hogy az olajmaffiózó aktivizálta magát a Laborccal történt találkozók után, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Fekete Sereg vezetőjétől is megpróbált fideszes politikusokkal kapcsolatos információkhoz jutni.

Erről maga Magyar Róbert beszélt, miszerint amikor 2008 végén házi őrizetbe került, többször meglátogatta Portik Tamás. A maffiózó arról az Orbán Viktorral közös, Kovács István ökölvívó kocsmájában készült képéről kérdezte, ami a 2006-os választások előtt jelent meg a baloldali sajtóban. Magyar szerint Portik szabadulást ígért neki cserébe azért, ha segíteni tudná az MSZP-t Orbán Viktorról, illetve a Fideszről szóló információkkal. A Fekete Sereg vezetője állította: Portikot a nemzetbiztonság küldte.

Magyar Róbert azt is megemlítette, hogy egy házkutatás során foglalta le tőle a rendőrség az ominózus fotót, amivel kapcsolatban a nyílt levélben is van utalás.

A levélíró hitelességét igazolja, hogy a szocialista sajtó a 2006-os választási hajrában valóban igyekezett azt sugallni, hogy van kapcsolat Orbán Viktor és Magyar Róbert között, ráadásul azt is elhintették, hogy a robbantásos ügyek mögött a Fekete Sereg vezére állhat.

A Kokó Box Utca nevű éttermében 2004-ben készült fotót a 168 Óra nevű baloldali lap közölte azzal a szöveggel, hogy az ismeretlen feladó mellékelt egy kitépett lapot nekik az újság egy korábbi számból, az 1998-as robbantások utóéletét elemző cikkel.

Ezzel egyidőben más baloldali újságok azt közölték, hogy a rendőrség leporolta a székházrobbantások aktáit. Ha hihetünk a levél titokzatos szerzőjének, ez is a Gyurcsány-féle titkosszolgálat lejárató akciója volt. Nem állítjuk, hogy ez az ötlet Portiktól származott, hiszen ebből az időszakból nincs arra adat, hogy Portik a székházrobbantásos tervét eljuttatta volna a szolgálatokhoz, mindenesetre az időbeli egybeesés gyanús.

A levél – megjelenését követően – óriási botrányt kavart a szocialistáknál. Sajtóinformációk szerint a levél az akkori nemzetbiztonsági szolgálatok figyelmét is felkeltette, de az MSZP nemzetbiztonsági kabinetje ugyancsak vizsgálta az írást, sőt, a párt titkosszolgálati szakértői is elemezték azt.

A nagy kérdés persze az volt, hogy ki volt a nyílt levél szerzője. Az „anonymus” név mögé rejtőző szerző számos ponton beazonosította magát: egy 1989. januári, Gyurcsánnyal közös KISZ-élményt emleget a levélben, és nyilvánvalóvá teszi, hogy kiábrándult a (volt) miniszterelnökből.

Közben fitogtatja nemzetbiztonsági jártasságát, és bevallja, hogy az iromány postázása előtti utolsó ülésnapon a Parlament karzatáról nézte főnöke retorikai vergődését. Emellett kiderül, hogy van egy kedvenc „példabeszéde” Moldova Györgytől, amely szerint „a hajó azért nem megy egy métert sem előre, mert valamelyik hülye a kazán teljes gőzenergiáját a hajókürtre kötötte”.

Ezek alapján a korabeli sajtó Juhász Ferencben, az MSZP egykori elnökhelyettesében, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának volt tagjában látta meg a belső titkokat kiteregető szerzőt. Juhász ráadásul az első Gyurcsány-kormányban honvédelmi miniszterként a katonai titkosszolgálatok tevékenységére is rálátott, így nehezen állíthatnánk róla, hogy ne lenne jól informált. Juhász Ferenc ugyanakkor tagadta, hogy köze lenne a nyílt levélhez.