Amikor az alvilág és a politika összeér (második rész)

Folytatjuk háromrészes cikksorozatunkat az olajos alvilág, a politika és a titkosszolgálat összefonódásáról. Előző írásunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy 

A rendőrség által lefoglalt hanganyagokban csaknem hetvenszer hangzik el Gyurcsány Ferenc neve, legtöbbször abban a kontextusban, hogy Portik Tamás mindenképpen azt akarta elérni, hogy Gyárfás a kapcsolatai révén hozza össze az akkori sportminiszterrel, majd kormányfővel. Gyárfás a Mediaworks Hírcentrumának hangsúlyozta, nem teljesítette Portik kérését.

Az egykori olajbűnöző az 1998-ban történt székházrobbantásokkal akart jó pontokat szerezni a DK jelenlegi elnökénél úgy, hogy egy ismerőse a Fideszre „tolná” a politikai merényleteket. Arra, hogy Portik miért ragaszkodott Gyurcsányhoz, a választ a 90-es években kell keresni.

Az olajbűnözés virágkorában Portik a titkosszolgálati segítséggel létrehozott Energol Rt. egyik vezetőjeként, a Demokratikus Koalíció mostani vezetője pedig cégén, a Fortus Rt.-n keresztül jelentős olajügyleteket bonyolított. Gyurcsány cége papíron az Energol beszállítója volt. A Fortus (a cégből Gyurcsány az olajbotrány környékén kimenekült) egykori vezetői a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy ismeretlenek visszaéltek az olajkereskedő cég nevével és hamis számlákat adtak ki a nevében.

Az összefonódást erősítő körülmény ugyanakkor, hogy az olajszőkítési botrány kirobbanását követően a Fortus Rt.-ben tulajdonos offshore cég alapító okirata egy házkutatás alkalmával az Energol egyik igazgatója feleségének otthonából került elő.

A Nemzetbiztonsági Hivatal – ma Alkotmányvédelmi Hivatal – főigazgatója 2008 nyarán nem mindennapi találkozókat bonyolított le a budapesti Vadrózsa, valamint a Menza étteremben. Laborcot igen sokan támadták azért, hogy személyesen ült le az azóta már több ember meggyilkolása miatt jogerősen elítélt maffiafőnökkel.

Korábban Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója is arról beszélt, hogy szakmailag semmi nem indokolta, hogy az NBH akkori igazgatója maga ment el a találkozókra és nem egy operatív tiszt. Szerinte bizonyos „politikai sandaság” volt a történet mögött, ezért „nem kívántak »outsidereket«, kívülállókat bevonni”.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen az ügy megértése szempontjából rendkívül fontos, hogy mind a KGB-akadémián végzett, jelenleg a DK félhivatalos tanácsadójaként számontartott Laborc, mind pedig Szilvásy György vérbeli gyurcsányistának számítanak, így a „politikai sandaság” nemcsak a Fidesz, de még az MSZP akkori erős emberei előtt is titokban maradhatott. Szilvásy György és Gyurcsány bizalmi viszonya ráadásul évtizedekre nyúlik vissza. 

Kettejük múltjáról a Magyar Nemzet közölt másfél évvel ezelőtt részleteket. Kapcsolatuk a Kommunista Ifjúsági Szövetségig (KISZ) visszakövethető, hiszen Gyurcsány és Szilvásy már a KISZ-ben is jól ismerte egymást. A KISZ egyetemi és főiskolai bizottságának elnöki székében ugyanis Szilvásy került volna sorra, de megbeszélték, hogy mivel „Feri már annyira feljött”, a kedvéért visszalép. 

Kettejük között kapcsolódási pontot jelent Szilvásy egykori KISZ-es beosztottja, Rákosi Ferenc, aki később Gyurcsány miniszterelnöki stábjában is helyet kapott. Szilvásy és Rákosi szoros kapcsolatát mutatja, hogy később párosban még teniszkupát is nyertek a Miniszterelnöki Hivatal által üzemeltetett Tabáni Teniszcentrumban.

A Magyar Nemzet azt is megírta, hogy Gyurcsányék családi cége, az Altus kezdeti időszakára esett két vitatott ingatlanügylet, a Szalay utcai és a balatonőszödi ingatlanvásárlás. Az Altus cége 1994 januárjában szerezte meg a két ingatlant, sajátos konstrukciójú bérleti, illetve lízingszerződéseket kötve a magyar állammal, közelebbről az azt képviselő Miniszterelnöki Hivatallal. 

Szilvásynak kulcsszerepe lehetett ezekben az ügyletekben, aki a Gyurcsányról írt Debreczeni-könyv szerint nemcsak eladó, hanem tippadó is lehetett. Ráadásul a felesége ez idő tájt már az Altusnál dolgozott „válságmenedzserként”. 

Az összefonódást a két érintett, Gyurcsány és Szilvásy is cáfolni próbálta. A lap visszaidézte, hogy 1993-ban Gyurcsány úgy nyilatkozott: „tök véletlen volt”, hogy a balatonaligai pártüdülő eladása kapcsán egy tárgyaláson találkoztak. „Természetesen örültünk egymásnak, mert az mindig jó, ha lehet valakit ismerni” – mondta el Gyurcsány. 

A szereplők már régóta és nagyon is jól ismerték egymást – emlékeztetett a Magyar Nemzet, hozzátéve, hogy a pártállam idején, a privatizáció legelején a jól értesült régi kommunisták létrehoztak egy vagyonátmentő hálózatot, amelynél Gyurcsány és a volt miniszterelnöktől ugyancsak elválaszthatatlan Bajnai Gordon is munkába állt. 

Emellett Szilvásy felelt a rendszerváltást követően az államigazgatásban a volt pártingatlanok értékesítéséért, az ő embere adott megbízást a Creditumnak az aligai üdülő eladására, aminek lebonyolítását Szilvásy régi KISZ-es ismerőse, Gyurcsány intézte.

Abban az épületben, ahol a Szalay utcai ingatlanról és az őszödi üdülő eladásáról szóló privatizációs kiírások készültek, amely közbeszerzéseken Gyurcsány cége futott be. Hiába volt nyilvános meghirdetés, Gyurcsány nyilvánvalóan információs előnyben lehetett a többi, lehetséges érdeklődővel szemben. A közös érdekeket mutatja Szilvásy későbbi karrierje is, aki állami alkalmazottként 1998-ig azt a cégbirodalmat bízta meg, amelynél 1998-ban elhelyezkedett, és ahonnan 2002-ben ismét visszatért az államigazgatásba.

Noha több interjúban is az ellenkezőjét próbálta sulykolni, Gyurcsány már mint miniszterelnök nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a titkosszolgálatokra szinte közvetlenül rálásson. Ennek érdekében a második Gyurcsány-kormány idején, 2007 júniusában legfontosabb szövetségesét juttatta a titokminiszteri székbe.

Röviddel utána Szilvásy – és nyilvánvalóan Gyurcsány – javaslatára a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának nevezték ki. Ő az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügyébe belebukott Galambos Lajost váltotta az elhárítás élén. Az úgynevezett kémügyben Szilvásy, Galambos és Laborc néhány évvel később egymás mellett ült a vádlottak padján, de végül jogerősen felmentették őket. 

Igaz, a nemzetbiztonság területén otthonosan mozgó szakértők szerint döbbenetes, hogy bolgárnak álcázott orosz titkosszolgálati emberek világíthatták át az NBH személyi állományának egy részét. Laborcot az a botrány is karcolgatta, ami 2011-ben került nyilvánosságra: Gyurcsányék alatt a titkosszolgálat adatokat gyűjthetett Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről és Kövér László mostani házelnökről. 

Laborc a vádak szerint Ovi és Bajusz nevű mappákba mentette a vélhetően a kormányfőről és a házelnökről gyűjtött információkat. A bizonyítékok Laborc Sándor hivatali laptopjáról kerülhettek elő, de a volt NBH-főnököt a minősített perben végül jogerősen felmentették. Laborc Sándor ellen összesen kilenc ügyben indítottak eljárást a 2010-es kormányváltás után, de csak egy esetben marasztalta el a bíróság. 

Az egyik, még a bíróságig sem eljutott ügye egyébként éppen a Portik Tamással való találkozóval volt összefüggésben. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás gyanújával indított titkosított nyomozást, ám végül megszüntették az eljárást.

Térjünk is vissza a Portik–Laborc-találkozókhoz! Az ominózus beszélgetéseken négyen vettek részt: Portik Tamás, Laborc Sándor, a polgári titkosszolgálat hivatalban lévő főnöke, Glemba Zoltán, Laborc jobbkeze, valamint Vajtó Lajos üzletember, aki az MSZP–SZDSZ-kormányzás idején a Nemzeti Lóverseny Kft.-t vezette.

A találkozók megszervezése egyébként utóbbi férfinak köszönhető, hiszen hozzá lépett oda egy belvárosi étterem teraszán Portik azzal az ürüggyel, hogy a szervezett bűnözés és a különböző bűnüldöző szervek közötti összefonódásról szeretne beszámolni (erről szinte szó sem esik a beszélgetésekben – a szerk.). A maffiózó szándékáról Vajtó értesítette Szilvásy Györgyöt, aki ezután utasította Laborc Sándort arra, hogy „kezelje” a Portik-ügyet.

A művelethez Laborc még egy biztonságos, védett telefont is biztosított a volt Energol-vezérnek. Portik a Gyurcsány-kormány titkosszolgálatának vezetőjével folytatott beszélgetései során hű baloldaliként, az MSZP tántoríthatatlan támogatójaként tüntette fel magát, és minden szolgálatát felajánlotta a pártnak és Laborc Sándornak.

Portik Tamás konkrétan így fogalmazott Laborcéknak: „Én mindenben, mindenben, amit önök mondanak, én bármit, százötven százalékig elhatároztam, régóta ez [van] a lelkemben, meg a szívem… Nem hiszem, hogy tudnak olyat kérni, amit ne tennék meg.

Laborc válasza pedig ez volt: „Jó. Bármi, ami viszonylag gyorsan fogható és körbejárható, az jó. […] Érdekes az, amikor megpróbálja befolyásolni a döntéshozókat, ez a kábszerrel… bármivel, médiafelülettel, akár kupiba elvinni, stb. stb. Tehát ez.”

A jegyzőkönyvek szerint Portik Tamás emellett kijelentette: „nekünk az lenne a dolgunk, hogy erősítsük a miniszterelnök urat vagy magában legalább az MSZP-t”, továbbá kitért arra is, amikor a szocialisták vannak hatalmon, akkor neki jó: „olaj, cigaretta, minden volt”. Majd arról is beszélt, hogy pénzt vitt MSZP-seknek, és ezt eddig nem tudta meg senki.

Visszatérve a fideszesek lejáratásához, a bűnös összjáték első számú célszemélyei Kövér László, Rogán Antal és Lázár János voltak. A Laborccal megbeszélt akciónak a része lehetett ugyanakkor az is, hogy előkerült egy videó, amin egy Rónai Attila nevű vállalkozó korrupciógyanúba keverte Kósa Lajost, Debrecen akkori polgármesterét. A felvétel ugyan 2007-es, ám az mégis a 2010-es kampányban bukkant fel.

Folytatás következik.