Megbukott az ellenzéki összefogás

Amint megnyílik az út a hatalom irányába, akkor a politikai pozíciók, a pénzügyi és intézményi erőforrások uralása könnyen egymásnak ugraszthatja az Orbán Viktorral szemben felsorakozó koalíciót – írja a Magyar Nemzetnek készített elemzésében a Médianéző Központ elemzője.

Rotyis Bálint szerint a tavaly őszi önkormányzati választás óta kiderült:

a baloldal kizárólag a Fidesz-ellenes hangulatra építve próbálja a megszerzett településeket kormányozni, és éhes hiénaként vetették rá magukat a frissen szerzett politikai és anyagi lehetőségekre.

A magyar ellenzék 2010 és 2019 ősze között gyakorlatilag eltűnt a döntéshozói pozícióból. A 2019-es önkormányzati választás azonban újfent lehetőséget biztosított arra, hogy az ország néhány pontján bizonyíthassák vezetői képességüket.

Ha valaki kizárólag ellenzéki forrásokból szerzi be az információkat, akkor a gonosz, hatalomvágyó kormánypártokkal szemben egy nemesebb célokat képviselő haladó politikusokból álló baloldali térfél képe rajzolódhat ki, miközben a valóság az, hogy a magyar ellenzékre se a nemes értékek, se a jó kormányzás nem jellemző – jelenti ki a Médianéző Központ elemzője.

Nincs közös jövőkép

Mindaddig, amíg egy politikai erő hatalmi pozíciók hiányában ellenzékbe szorul, könnyű felállni a színpadra más pártokkal karöltve, és magasztos értékekről szónokolni. Rotyis Bálint szerint 2019 ősze óta azonban kiderült: amint megnyílik az út a hatalom irányába, akkor a politikai pozíciók, a pénzügyi és intézményi erőforrások uralása könnyen egymásnak ugraszthatja az Orbán Viktor elutasításában egyetértő koalíciót.

Az összefogás összeomlása nem tekinthető váratlan fejleménynek, ugyanis a

jó kormányzáshoz elengedhetetlen, hogy a hatalmon lévő politikusoknak legyen egy elérni kívánt, közös jövőképük.

Ezzel szemben a magyar baloldal jövőkép hiányában kizárólag Fidesz-ellenes hangulatra építve próbálja a megszerzett településeket kormányozni.

A jó kormányzást tovább nehezíti, hogy tízévnyi ellenzéki lét után a baloldali politikusok éhes hiéna­ként vettették rá magukat a frissen szerzett politikai és anyagi lehetőségekre. Az eredmények pedig már több helyen látszódnak, hatalmi harcok és politikai intrikák kezdik ki az összefogás alapját – mutat rá az elemző.

DK-s kiszorítósdi

Az egyik ilyen emlékezetes eset volt a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) körüli botrány – hozza a példát Rotyis Bálint.

Sokak szerint a Demokratikus Koalíció (DK), bár a nyilvánosság előtt együttműködik a többi ellenzéki párttal,

valójában szeretné őket kiszorítani a politikai palettáról, ezért több fronton is elkezdte gyengíteni a konkurens pártokat.

Első lépésként még az év elején az MSZP két polgármestere, Szaniszló Sándor és Kiss László is átlépett a DK-ba, s ezzel a Fővárosi Közgyűlésben a Gyurcsány-párté lett a legnagyobb frakció. Ezt követően a fővárosi cégek, közülük is a legjelentősebb, a BKK is érintett lehetett a baloldal hatalmi harcában, amelynek később a több forrás szerint is inkább a szocialistákhoz köthető Varga Ivett is áldozatul esett – mindössze néhány hónapig volt a BKK vezérigazgatója.

Varga Ivett megbuktatásában egyesek szerint Draskovics Tibornak, a BKK igazgatósági elnökének is szerepe lehetett, aki korábban a Gyurcsány-kormány minisztere volt.

Hátba szúrják egymást

A Médianéző Központ elemzője írásában kifejti: míg Budapesten az ellenzék nem jutott el a nyílt kenyértörésig, addig

Gödön az ellenzéki politikusok egymást jelentgetik fel a pártközpontokban.

Balogh Csaba, Göd momentumos polgármestere és alpolgármesterei, Fülöp Zoltán (LMP) és Lőrincz László (DK) is a Gödi Összefogás ellenzéki kereteiben jutottak be a testületbe. Az ellenzéki egység egyik iskolapéldájává vált városban azonban hamar megbomlott a nevezetes összefogás.

Már áprilisban belháború tört ki a városban, ugyanis Balogh és alpolgármesterei között felmerült a korrupció vádja, aminek hatására az ellenzéki pártok helyi képviselői levélben jelentették fel a polgármestert az országos pártelnököknek.

Ezt követően a politikai adok-kapok odáig fajult, hogy júliusban

a momentumos polgármester lényegében menesztette saját alpolgármestereit, akikre a „munkakerülő” jelzőt ragasztotta

– idézi az eseményeket Rotyis Bálint.

Eredetileg a szintén ellenzéki többségű közgyűléssel együtt kívánta leváltani alpolgármestereit, de miután a testület ebben nem volt partner, már Fidesz–DK–Jobbik–LMP-koalíció létrejöttéről beszélt.

Természetesen a volt alpolgármestereket sem kellett félteni, akik a nyilvánosság előtt Balogh Csabát az ellenzéki összefogás felrúgásával vádolták.

Az ellenzéki alpolgármestereken túl az ellenzéki többségű közgyűlés is nyíltan belerúgott a momentumos polgármesterbe. Ugyanis a járványhelyzet alatt a testület nem bízott meg a városvezető ítélőképességé­ben, ezért több esetben leszavazták a pandémia alatt hozott egyszemélyi döntéseit, illetve az ellenzéki többség által kétesnek tartott szerződéstől és attól a tanácsadótól is megszabadultak, aki Baloghhoz kötődött.

Már ebből a néhány példából is jól látható, hogy

ha az ellenzék újra megkaparintaná a kormányrudat, akkor ezek a részben burkolt, részben nyílt politikai küzdelmek országos szintre emelkednének, és a mindennapjaink részét képeznék.

Mindez természetes velejárója annak, ha egy politikai szövetséget csupán a gyűlölet és a hatalomvágy tart egyben – zárul az elemzés.