Olvasó

2016.07.26. 07:23

Vakon és értelmesen

Mindig öröm, ha volt tanítványaim levélben, telefonon vagy e-mailben fölkeresnek. Az esetek többségében akár évtizedek múltán is szeretettel érdeklődnek hogylétem iránt, és beszámolnak tevékenységeikről, sikereikről.

Legutóbb a korábbiaktól jócskán elütő küldemény érkezett hozzám. Jenei András levélben mondott köszönetet azokért az ismeretekért és intelmekért, amelyeket tőlem kapott, és beszámolt azokról az évtizedekről, amelyek a Csajágról történő elköltözése után történtek vele. Tudatta, hogy sajnos időközben súlyos betegségben szenvedett, melynek következtében elvesztette a szeme világát. De nem adta föl! Továbbra is dolgozott, azt tette, amire képes volt. Többek között könyveket írt, amelyekből kettővel megajándékozott engem, s kérte, ha tehetem s kedvem van hozzá, véleményezzem ez utóbbi munkásságát. Boldogan törekszem megfelelni az igényének. Visszarévedve András diákkorára, nem gondoltam arra, hogy az írás elkötelezettje lesz. Szorgos, jó fiú volt, én kedveltem, kétféleképp is becéztem őt. De sem az írásai, sem a családi körülményei nem olyanok voltak, hogy később e pálya felé orientálták vagy ösztönözték volna. Így hát felelősséggel állíthatom, hogy teljes egészében a megkísértő betegsége, majd az ezt követő állapota juttatta az irodalom közelségébe. Azt azonban kötelező mellékelnem, hogy mielőtt megvakult, rendkívüli érdeklődést tanúsított a világ dolgai, a történelem és az emberi természet iránt. Törekedett úgy tájékozódni, hogy a megszerzett ismeretek alapján egykor maga is értékes tanítójuk és nevelőjük lehessen az embereknek. És most idézhetnék azokból a folyamatokból, amelyek minden doktori felkészültség és a teljes társadalmi támogatottság dacára odáig fajultak, hogy szegény András tanítványomat „semmi nem vette körül, csak a sötétség és a megkukult világ.”

Életem során sokat olvastam, de eddig sohasem került a kezembe olyan könyv, amely látássérült vagy teljesen megvakult emberről vagy emberekről szólt volna. Éppen ezért nemcsak amiatt követtem különös érdeklődéssel Jenei műveit, mivel korábban kölcsönös bizalom alakult ki köztünk, hanem azért is, mert az emberi életnek egy teljesen új, számomra ismeretlen dimenziójával ismertettek meg. Jenei András szemléletes ábrázolója a látásvesztés okainak és mértékeinek, a hely szűke miatt én azonban inkább a következmény kiteljesedéseire koncentrálnék. Az ilyenféle kijelentésekre, hogy: „Mások is élnek vakon, ez nem a világvége.” Vagy a még tömörebb, „A vakok is élnek” mondatra. S jöjjön a többi! „Amíg mozgok, amíg levegőt veszek, nem adom fel.”

Aztán: „A világ nem záródik be, csak más formát ölt.” „Haladtam az úton, mert én akartam haladni.” „Saját magammal kellett megvívnom egy sokadik világháborút.” Másokra, mindenkire vonatkoztatható intelem, hogy „ha valóra akarok váltani valamit, nekem kell tennem érte.” „Volt, hogy sírtam. Aztán mindig megráztam magam és nekiugrottam a következő napnak.” Végül újévi fogadalom. Valamilyent sokan tesznek. Jeneié: „Akkor se fogom letenni a kardom, ha megáll a föld forgása.” Jussanak hozzá mennél többen a kiadványokhoz, mert azok nemcsak a gyengén látókat és a vakokat segíthetik, hanem azokat is, akik úgy vélekednek magukról, hogy ők teljesen tisztán látnak a világban!

Márkus Zoltán

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!