Lássuk meg a láthatatlant!

Az emberek sokaságát nem érdekli, nem foglalkoztatja életünk fontos tartozéka, mely nélkül nem élhetnénk. Sajnos a felgyorsult, pörgő mindennapunkat úgy éljük meg, hogy nem vesszük észre, hogy a láthatatlan, az életet mozgató lélek árván marad.

Arról a lelkierőről beszélek, mely valaha sugallta, beleplántálta tudatunkba, elménkbe, de testünk minden mozgató idegszálába a munkát alkotó örömet. Mintha testünk beszűkülne, mintha nem akarna helyet adni lelkünknek, mintha már nem lenne szükségünk nélkülözhetetlen lélekre. Talán tapasztaljuk, sokszor lelketlenül telnek napjaink, csak vergődik az emberiség a világban.

A katedrák, a szószékek adta lehetőségekről a kiművelt, arra születettek szólhatnak okos intelmeket.  Ébresszék, szólítsák meg az elárvult, magukra maradt lelkeket. Emeljük fel magunk mellé, kiknek nehéz felállni. Kapott az emberiség testet tápláló lelkierőt. Szólítsuk meg, hívjuk segítségül, mindnyájan segítségre szorulunk. Régen kimondott bölcs szavak: „Azt cselekedd felebarátoddal, amit szeretnél, hogy veled is cselekedjenek".

El kellene gondolkodni küldetésünkön, az alkotó nem a megsemmisülésre, az örök elmúlásra teremtett bennünket. Éltető eleme testünknek lelkünk, nem anyagi, létező szellem, mely még az emlékezetet is őrzi, s szabad a beteljesülésig. A többre érdemesnek tartott emberiség értékesebb annak, ki összerakta csontjainkat, mintsem, hogy teljes feledésbe dobja.  Lehet, hogy egy földi utazáson vagyunk, egy közbeeső állomáson haladunk tovább, s valakit idézve, „kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár".

Végül is mindnyájan a majdani végállomáson kötünk ki, s jobb azzal a reménnyel utazni, hogy valami vár ránk. Ha mégsem vár senki, semmi, nem érhet csalódás bennünket. Hiszem, hogy értékesebb az ember annál, mintsem a semmiségbe tűnjön el. Láthatatlan összetevőik vannak, éltető elemek, mely kézzel nem fogható, de senki sem élhet nélküle.

Utazzunk tovább, ez a halhatatlan (lélek, szellem) létező valami féle-forma változáson át. Megőrzi majd egy tisztább, igazságosabb világban személyiségünket, tudatunkat, létezésünket.

Farkas József
Veszprém