2015.08.04. 06:31
Kerti ünnepségen emlékeztek meg Nagy Lászlóról
Iszkáz - Nagy László költő születésének 90. évében a szülőházában (ma emlékmúzeum) kerti ünnepségen emlékeztek rá.
Ez év elején jelent meg a Ki viszi át a szerelmet című könyv a Nap Kiadó gondozásában.
A sorozatszerkesztő Pomogáts Béla bevezetőjében írja, hogy Nagy László ezen emlékezetes versének igen gazdag irodalma van, már a születése idején (a hatvanas években) is többen foglalkoztak vele.
A megemlékezés közönsége.
Az ünnepségen jelen lévő Sebestyén Ilona – a kötet felelős szerkesztője – Nagy Andrásnak, a költő fiának felkérésére arról beszélt, hogy 2010-ben a szombathelyi egyetem irodalomtörténeti tanszéke (Fűzfa Balázs vezető) szervezésében tudományos konferenciasorozatot rendezett, ahol előadások hangzottak el Nagy Lászlónak az új magyar költészetben betöltött szerepéről és jelentőségéről – a 12 legszebb magyar vers közé sorolva a fent említett jelentős művét.
Nagy László szülőháza, ma emlékmúzeum. Fotó: Czeidli József
– Érdekes verselemzések, méltató kis tanulmányok olvashatók többek között Falusi Mártontól, Görömbei Andrástól, Dobóné Berencsi Margittól, Vasy Gézától, Bárczi Zsófiától.
Tarján Tamás Katedrálist Káromkodásból című írásának (Egy beszédalakzat – versben) utolsó mondatában találóan így fogalmaz: „A Nagy László-verssor: a Ki viszi át a Szerelmet önarcképi ars poeticáján belül a maga életét, a műbe szervesülő funkcióit éli, de alkalmas arra is, hogy nevet adjon a benne rejlő különféle költői eljárásmódoknak."
Nagy László dombormű az emlékmúzeum falán.
A költőt legjobban ismerő Czine Mihály irodalomtörténész Jönnek a harangok értem című munkájával van jelen a könyvben. Ágh István Utak bátyámhoz visszaemlékezéséből pedig megismerhetjük azt a szoros kötődést, amely a „botozó fiút" a Somló közeli kis faluhoz, szüleihez, szeretteihez fűzte. Ebből egy hosszú idézett mondat, amely méltó tisztelgés Nagy László emléke előtt:
„...Laci szokatlan sokszor járt haza, anyánkra gondolt, megfilmeztette a hajdani regölést, megörökítvén ifjúsága megöregedett arcait, rátalált a fűben táncoló csikóra, megsimogathatott muzeális anyalovat, borjazó tehénre talált, kovácsra, kádárra, tökmagolaj-ütőre, s arra a királyi fehér Sagya csődörre a sümegi méntelepen, aki a nóniuszunkra emlékeztette, s húszéves önmagára..."
A könyv borítóján Nagy László kézírása, a hátsó fedélen Nagy András készítette montázs látható.