In memoriam Szabó István (1959–2017)

Te A-s voltál, én a B osztályba jártam.

Már korán megmutatkozott érdeklődésed a magyar és a történelem, valamint a matematika és a fizika iránt.

Első munkahelyeden, Nemesszalókon a kultúrház igazgatója voltál. Nagyszerű népművelő! Kár, hogy néhány év elteltével el kellett hagynod a falut, a megszokott embereket, de te ebben is példát mutattál.

Remek alkalmazkodóképességed volt. Tudtál váltani! A biztosítások világában dolgoztál tovább  mint a pápai Generali Providencia Biztosító munkatársa, később igazgatója.

Innen Veszprémbe kerültél a Generali Providencia Biztosító Veszprém megyei igazgatójaként dolgoztál tovább.

Példát mutattál társadalmi életedben és magánéletedben egyaránt. Feleségeddel, Marikával két gyermeket neveltetek fel.

Döbbenetként ért bennünket a megrázó hír: gégerák támadta meg a szervezetedet. Nagy ellenállással küzdöttél egészségedért.

Én reménykedtem, mert amikor utoljára találkoztunk dr. Bendes Zsuzsa rendelőjének folyosóján, mosolyogva említetted meg Németh Pistit (mindenki Cruyff-ját), Gőgös Zolit mint osztálytársaidat, és Kövér Lacit mint évfolyamtársadat,  valamint engem is felelevenítettél: "és te voltál a mi Titink!" (becenevem volt a Titi.) Annyira kedvesen idéztél fel bennünket, hogy el sem tudtam képzelni, hogy néhány hét múlva visszaessél betegségedben.

S nemsokára kétségbeesve hallottam a hírt, hogy itt hagytál bennünket.

Kedves Pista! Nyugodjál békében!

Csapó Attila, Pápa