Futballtettei örökké tündökölnek - Búcsú Sipőcz Tibortól

Élete az Ajkai Bányaüzem Jókai bányájánál végzett munkaügyi, mérnökségi, majd aknászi tevékenysége mellett egybeforrt, egyet jelentett a focival. A Bányászért való rajongása, a klub szeretete akkor sem szűnt meg, amikor már szögre akasztotta góllövőcipőjét.

Sipőcz Tibor kedves ember volt, mindenki szerette. Mosolygós, vidám arcára mindig emlékezni fogunk, mert az igaz emberek derűje ült vonásain. És persze, szeretetre méltó volt a játékáért is. Ha vezette, valósággal simogatta a labdát, hogy aztán a tizenhatos környékére érve szédítő erővel és pontossággal rúgja meg a játékszert. A kapusok már abban a pillanatban hallani vélték a háló rezdülését, amikor még csak lendült a legendás jobb láb (egyébként teljesen mindegy volt, melyik). Ráadásul Sipőcz Tibor azok közé a Bányász-játékosok közé tartozott, akik nemcsak ragyogóan céloztak, hanem adtak a stílusra is. Egész egyéniségéhez illő egyenes tartással „közlekedett” a zöld gyepen, és oly élesen látott a pályán, mint bagoly éjjel a fán.

Góljairól, alakításairól lehetetlenség rövid áttekintést adni, annyi káprázatos megoldással ajándékozta meg a bányászközönséget, hogy azok számbavételéhez egy külön Ajkai Bányász futball-lexikont kellene szerkeszteni. Ízig-vérig sportember, barát volt, s ami a legfontosabb, a nehéz helyzetekben is ember tudott maradni!

John Lennon, a huszadik század legnagyobb hatású énekes-zeneszerzőjének szavai jutnak eszembe: „Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél ” Mindnyájan azt hisszük, hogy Sipőcz Tibor nagyon hiányozni fog Búcsúzni egy olyan sportembertől, baráttól, akivel évtizedeken át voltak megegyezőek az örömök és gondok, az nem számít komoly búcsúnak, mert az ilyen ember a lelkünkben soha nem hal meg!

Számtalan mérkőzésen győzött, ám a súlyos betegséggel nem tudta felvenni a küzdelmet, s először hagyta el vesztesen a pályát. Labdája viszont gurul nemzedékről nemzedékre, s ha az évek tovaszállnak is, mindig, minden Ajkai Bányász-rajongó tisztelettel ejti ki Sipőcz Tibor nevét, hiszen tettei a Bányász Sportkör több mint kilencvenéves futballtörténetének lapjain örökké aranybetűkkel tündökölnek!

A ravatalról képzeletben így szólt egykori, még élő játékostársaihoz: – A régi Ajkai Bányász az ötvenes-hatvanas években a város legcsodálatosabb együttese volt. Öröm volt veletek együtt játszani. Már nem látlak többé benneteket. Ne sírjatok. Most is a focipályára megyek. Ám ez a Mennyország stadionja

Hálával emlékezünk Sipőcz Tiborra, s emlékül küldünk neki most egy szál virágot. Egy krizantémot, mert az olyan, mint a fehér focilabda!

Így őrizzük valamennyien örökké emlékét!!!

Tollár Sándor