Életre szóló ismeretlen barátságok

Természetes, hogy ezekre a levelekre válaszolok is. Így sok olyan személlyel kötöttem levelezési barátságot, akikkel soha nem találkoztam.

Most, hogy újabb könyvem megírására szántam el magam (szám szerint a tizedik), elővettem a levelezési dossziémat, hátha találok benne olyan anyagot, amit a munkámhoz felhasználhatok. Nem találtam! Viszont olyan csillogó gyöngyszemek kerültek a kezembe, amelyekről már régen elfeledkeztem.

Ilyen többek között a Márton Lajos litéri hentestől kapott, múltat idéző gyűjtése. Sokat tanultam belőle. Részletes életrajzokat kaptam vitéz Somogyvári Gyula, Slachta Margit, Szekfű Gyula és sok más, általam ismeretlen személytől. De nemcsak életrajzokat gyűjtött, hanem kutatta a második világháború szörnyűségeit, és részletes leírást küldött nekem a Balatonakarattyától Székesfehérvárig terjedő Margit-vonali harcokról. Ebben szerepel Balatonfőkajár is, szülőfalum, ahol a harcok alatt, 14 évesen hat hetet töltöttem pincében. Ezután felsorolja a felszabadulásnak nevezett atrocitásokat a közreműködő nevekkel együtt. Ezenkívül megyénk községeinek rövid leírását és az ott dolgozó iparosok, orvosok, papok, földbirtokosok életét, társadalomban elfoglalt helyét mutatja be, amelyben szerepel édesapám is. Utolsó levelét 2003. január 14-én írta nekem, azóta nem tudok róla. Itt megköszönte a neki küldött Paraszti huncutságok című könyvemet, amit már két alkalommal is elolvasott.

Valószínűnek tartom, hogy az országban és megyénkben is sok Márton Lajoshoz hasonló ember él és gyűjt valamit, amit fontosnak tart. Az ilyen értékes emberek munkáját meg kell becsülni, és értékeiket meg kell őrizni.

Dr. Bartalis Imre,
Tapolca