Egy film margójára

Az Árpádok után jöttek-mentek királyok, kiknek túlnyomó többségének Magyarországhoz való kötődésére nem érdemes szót vesztegetni. Egyvalami volt állandó, és ez Magyarország szimbóluma. Nem ő a kellék, hanem az, akinek a fejére helyezik. Nehéz ezt megérteni mai világunkban, ahol szinte minden eldobható. Teljes mértékben egyetértek Pálffy Gézával: nem az a lényeg, hogy mikor, ki és miért adta, volt-e Szent István fején, részben vagy egészben, hanem a hitünk benne, hogy a mindenkori magyar királyt emelte szakrális térbe.

Persze azért mindenki kíváncsi az eredetre, s erre is vannak teóriák. Történészek, ötvösök, művészettörténészek stb. kutatják,  sokszor egymásnak ellentmondó következtetésre jutva. Köszönjük szépen a filmet, sokunknak hiányzott. Ide kapcsolódóan még egy nagy hiányérzetem van. Egy film Trianonról a századik évfordulóra. Kérem, ne csapják le az újságot. Ez a szó nem jelent automatikusan gyűlölködést, rossz értelemben vett nacionalizmust, uszítást, siránkozást stb. Ez ugyanúgy, mint Mohács, egy örök fájdalmat jelent, egy meg nem érdemelt keresztre feszítést. Minden más nép fájdalmát is tisztelve, sérelmeit, indítékait megértve mi sem kérünk mást! A magyarság is megérdemelne – miért csak ő nem – egy méltó, tárgyilagos elemzést, s ennek megmutatását a világnak. Az a sok millió ember, akit a nagyhatalmi politikai rulett saját szülőföldjén tett megtűrt vendéggé, s az a sok százezer, akiket máshonnét már jól ismert vagonokkal szállítottak el szülőföldjükről.  Gézától tudtam meg, hogy van Trianon 100 lendület csoport is, és lehet, hogy ők is terveznek dokumentumfilmet.

Az én olvasatomban erre a centenáriumra nemcsak dokumentumfilm kellene, de egy Mel Gibson-i költségvetésű és indíttatású nagyjátékfilm, mely eljutna a világ minden részére és fényt vinne a sötétségbe. Ha hiszik, ha nem, hazafiak nem csak Amerikában teremtek. Egy ilyen filmre nagyon sokan, többek között én is, szívesen adakoznánk, ha a költségvetésbe nem fér bele. Természetesen a téma érzékenysége miatt inkább még az igazságnál is kevesebbet kell bemutatni, hogy a korrektséghez kétség se férjen. De ha az igazság felét bemutatjuk, akár a másik oldal szakértőinek bevonásával, már akkor is többszörösét tesszük a mai semminek. A népléleknek, ahogy a kifejezés is magába hordja, kell, hogy lelke legyen, egy nemzetet uraló és irányító línea, mely nem az iskolapadból gyökerezik, hanem minden minket megelőző generáció – ránk is hatással lévő – életéből. Nem magunknak, nekik tartozunk e filmmel!

Szelestey P. Attila