Csoki kutya, mi és a vadak

Ha kérdeznék tőlem, hogy mi volt a legizgalmasabb ebben a napban, valószínűleg mindenképpen megemlítenék valamit. Ahogy mentünk a fák között, egyszerre arra lettünk figyelmesek, hogy egy csapat őz és szarvas szalad keresztül az ösvényen tőlünk pár méterre. Móricz Vilmos tanár úr kutyája, aki hűségesen végigkísérte utunkat, egyből a vágtató csorda után eredt a tanár úr balszerencséjére. Idegesen nézegettünk az immáron üres rengetegbe a kutyus után. Végül mindenki szívéről hatalmas kő esett le, mikor megláttuk Csokit szembe az úton felénk közeledve, egy hatalmas szarvassal a szájában Na jó, csak vicceltem! De biztosan tátva maradt volna a szánk, ha valóban így történik! Viszont a lényeg, hogy Csoki előkerült.

A hazafelé vezető utat újabb szépségek és a friss levegő kísérte tovább. Nagyon jól éreztem magam, és már alig várom a következő túrát, mely Veszprémből a Csatár-hegyi kilátó érintésével Márkóra vezet majd.

Cséri Viktória, 11/C-s Bánkis diák