A szülőföld, az iskola összetartó ereje - Ötvennyolcéves osztálytalálkozó Kővágóörsön

Kővágóörsön találkoztak az ötvennyolc éve végzett diákok. Azóta már mindnyájan nagyszülők lettek. Az iskola, kollégium, a tornakert is megváltozott, más funkciókat töltenek be, így egyik osztálytárs vendégszeretetét élvezve, fehér asztalnál társalogva, dalolva, Villányi Eszter, a klasszikus orosz zene doktora, egykori tanáraik leánya, valamint Mihály Gyula pánsípművész, zene-tanár gyönyörű zenélése mellett elevenítették fel diákkori élményeiket.

Az ötvennyolc éve végzett diákok és hozzátartozóik Bárány Gyula vendégszeretetét élvezhették

Az elszármazottak örömmel láthatták, hogy fejlődik, szépül Kővágóörs. A nagy forgalmú Kossuth Lajos utcában járda épül. Negyedévenként megjelenik a tele-pülés újsága, a Kővágóörsi Krónika. Van fizetőképes kereslet az öreg házakra, üres telkekre, így a néhol már omladozó, düledező házfalak is egyre újulnak, vagy helyettük újak épülnek. Vannak a falunak nevezetes ünnepnapjai. Ha kis lépésekkel is, fejlődik a falu, a kívülről szemlélődő hamar észreveszi a változásokat.

Jó hazajönni - nyugtázták egyhangúan az emlékezők, velük az egykori falu lámpásainak, a Villányi tanítóék lányai is, akik mindig szeretettel emlékeznek a Kővágóörsön eltöltött gyermekkorukra. - A szülőföldnek, az iskolának összetartó ereje van - állítják. Az egykori kisdiákok legtöbbjét ugyan máshová sodorta a sors, most is itt vagyunk, még mindig találkozunk.

Délelőtt a helytörténeti múzeumot látogatták meg, melyet Kiss Gyuláné mutatott be a kíváncsiskodóknak, ahol a régmúlt idők stílusa, füstös konyha, kemence, kopott képek, a kőkertben malomkerék tárult szemük elé, délután pedig órakiállításon vett részt a társaság, ahol több száz óra ketyegése figyelmeztetett arra, hogy milyen gyorsan múlik az idő.

Sipos Ottó Tibor