A húsvéti békemenetre emlékezve

Akkoriban – főleg a nyugati baloldali politikusok – húsvétkor békemeneteket szerveztek, kisebb-nagyobb tömegeket megmozgatva. Nálunk a kötelező felvonulásokon kívül ilyenre nem nagyon volt még példa, főleg nem civil kezdeményezésre.

Balatonalmádiban húsvéthoz közeledve felmerült az egyik gyűlésen, hogy itt is kellene egyet szervezni a szentkirályszabadjai szovjet laktanyához. Kerényi Imre, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező volt az, aki itt élő testvérével élére állt a kezdeményezésnek. Valakitől, egy környékbeli juhásztól szereztek két bárányt. Szentkirályszabadján, a műemlék templomnál gyülekeztünk, innen indultunk a magyar, majd a szovjet laktanyához a bárányokkal.

Több százan lehettünk, mikor kissé félve elindultunk, várva, hogy mi lesz a végkifejlet. A magyar parancsnok nem fogadta a békemenetet, ezért az ő bárányukat kikötöttük a kerítéshez, viszont a szovjetek részéről tolmács kíséretében kijött egy tiszt, és köszönettel átvette a húsvéti ajándékot. Mi megtapsoltuk, és békésen mentünk vissza a községbe. Ez jutott eszembe, mikor nemrégiben arrafelé jártam. Vajon kinek jut eszébe az egykori résztvevők közül még ez a kis epizód, ami akkor nagy és bátor tettnek számított? Jó lenne velük találkozni valahol. Fényképezett egyáltalán valaki?

Mayer Ferenc, Ajka