Látomás - rémálom

Csak ült ott az ablakpárkányon, kezében egy szál cigivel. Hosszú haját néha felkapta a nyári szellő.

Nézte az utcán elhaladó embereket, melyek oly távolinak tűntek. Olykor beleszívott a gyárkéményként füstölgő Marlboróba. Alaposan belélegezte, hogy a nikotin, kátrány és egyéb káros anyagok átjárhassák tüdeje minden apró zugát. Gondolkodni akart, de félt... Félt az emlékektől, amiket mélyen elzárt a lelkében. Rettegett attól, hogy a magány és az elfeledettnek hitt képek újra előtörnek. Egyedül maradt.

Fotó: Kovács Bernadett

A szörnyű tudat meteorként hatolt elméjébe. A parázsló bagót kidobta az ablakon, és az elszáradt gyep rögtön lángra kapott. A fiú nem akarta, hogy az emberek valaha is emlékezzenek arra, létezett. A láng elérte a házat, majd eszeveszett sebességgel tört be, magába nyelve a függönyöket.

Elővette a farzsebéből élete utolsó szál arany Marlbolóját. Hatalmasat szívott bele, majd a szürke felhőt a vörösen izzó tűzre fújta, mintha ezzel megakadályozná, hogy az továbbterjedjen. Hátat fordított, és elindult a ház másik végébe.

Mikor odaért, leült, és halálos nyugodtsággal szívta tovább a dohányárut. A tűz már szinte perzselte arcát. Még egy utolsót szívott a cigibe. A csikket bedobta a narancssárga tengerbe, és várt. Újra lehunyta szemeit, és készen állt egy más világra...

Wolf Viktória