Hétlövet - A turul szívcsakrájában

* Kék és zöld színű mézet termeltek méhek az elzászi Ribeauville térségében.
 
 A méhek mézgyűjtő területétől nem messze található egy biogáz-üzem, ahol a népszerű M&Mşs cukorkák megmaradt, színes mázát is feldolgozzák... Az okos méhek hamar rábukkantak a könnyen hozzáférhető cukros mázra - a többit tudjátok, jött a kék meg a zöld méz. A sztori lezárult, biogázék ezentúl légmentes konténerekben tárolják a mázat, a méhek még párszor elrepülnek arra, köpnek párat meg káromkodnak, és sóhajtozva visszaállnak a tíz kilométerre lévő málnaültetvényekre meg akácosokra. Ha már méh, rovar, okosság  pár napja megint itt röpköd az asztalom légterében egy fél milliméteres legyecske. Megint, mert időről időre feltűnik egy-egy példány. Nem tudom azonosítani, abszolút nem muslica és nem is az a pici gyümölcslégy, sokkal kisebb, és nagyon aranyos, olyan rajzfilmfigurás külseje van. Ezerszer néztem már, és nem tudok betelni vele: olyan pici, hogy alig látszik, és repül. Mi több: egyszerre repülőgép és helikopter. Ha kísérletképpen finoman rálehelek repülés közben, azonnal korrigál, kiegyenlíti az ellenszél hatását, esze ágában sincs lezuhanni, meg se ijed, na jó, látom, egy kicsit vicsorít rám meg ordít, hogy hagyjam már békén, de közben úgy manőverezik, hogy az egyszerűen őrjítő. És feltapad a falra, felismeri, melyik a kaja, azt benyalja valamivel, valamiben megemészti, aztán kakil, és rászáll a kezemre, és érzékeli a veszélyt, és a fiú kislégy megkeresi a lány kislegyet, és légyott, és peték és kikelés... És amikor nagy lesz, fél milliméter... És valami hajtja a kis lábait, mozgatja az ezredmilliméter felületű szárnyait. Tökéletes kis szerkezet, apró élet és csoda - itt, az asztalomnál. Légy a barátom: szomorkásan szép, univerzális, másik világra ablakot nyitó kapcsolat...


 * Hétfőn benyújtották a törvényjavaslatot, kedden elfogadták - betiltotta a játéktermeket a kormány.
 
 „Súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” is felvetődtek a szerencsejáték-iparban tevékenykedőkkel kapcsolatban - indokolta az indokolhatatlant Lázár János, a nemzet egyik élő lelkiismerete. Voltak állítólag, akik tízmilliárdos összegeket akartak latba vetni, hogy politikai befolyáshoz jussanak  ezen annyira még akkor se lepődnék meg, ha így lenne: én is szívesen bedobnék tízmilliárdokat, hogy utána százakat keressek, mellesleg nem zavart volna, ha a néhai szerencsejáték-iparosok vették volna át a politikai hatalmat az úgynevezett Félkarú-puccs keretében. Ők legalább a rulett vagy a blackjack törvényszerűségeivel tisztában vannak. Meg azzal, hogy a kaszinó csak addig megy, amíg van fizetőképes ügyfél. Az emberek ezentúl nyilván Wass Albert-kötetekre, színházjegyre költik majd a hirtelen felszabadított tőkét, illetve befizetnek egy családi álmélkodásra valamelyik turulunkhoz (melybe mindannyian beleszületünk, by the way), netán a föld szívcsakrájához  jut eszembe, a dalai láma jobban felkészül, és feljegyzi valamelyik hülye tekercsére, hogy ha még egyszer olyan csúnyán és nyilvánosan kiröhögi ezt a felvetést, kiadjuk Kínának, alázásból ingyen. És ne károgjunk, felesleges: a kieső harmincmilliárdot lazán behúzzák máshonnan, az ágazat alsó hangon negyvenezer elbocsátottját pedig felszívja az egymillió munkahely. A leghasznosabb azonban az üzenet, ami ebben a történetben ismét csak ott rejlik... bocs, annyira nem rejlik... szóval ami sikít belőle: hogy bárki vagy, bármilyen üzletágban, egy nap alatt eltakarítunk, ha útban vagy, köcsög.