2012.01.16. 06:20
De kár, de kár, nem esett a fejünkre
Nagy kár. Elkerült minket a Phobos-Grunt. A fene belé. Pedig már láttam lelki szemeim előtt a kormányszóvivőt főműsoridőben. Megtudhattuk volna, hogy kis Magyarországunkat ismét súlyos csapás érte, ezúttal nem a nemzetközi összeesküvőknek és a gyurcsánynyolcévének estünk áldozatául, hanem a világűrkutatásnak. Nem kizárt, hogy ránk irányították. Egyesek.
A köztévében elmondhatta volna az utca embere, hogy bizony ő nem látta, de a szomszédtól hallotta, hogy van aki látta, amint elhúzott a fejünk fölött az ufó, meg azt is hallotta a mindennapok embere, hogy arra felé szállt. És a riporter rákérdezhetett volna, a tőle elvárható perverz érdeklődéssel, hogy vajon mit is gondolt, Maris néni, amikor hallotta, hogy valaki látta a szomszéd udvarából. Hát mit is? Csak nem azt, hogy nincsenek ilyen véletlenek, ránk jár a rúd, válság, árvíz, szárazság, vörösiszap és most még ez a Phobos-Grunt is? Az utca embere meg bólogathatott, vagy sopánkodhatott volna.
Milyen jó is lett volna, ha a nyakunkba szakad egy kószáló műhold. De nem. Oda esett, ahova a fellövése pillanatában kiszámolták. Az óceánba. Kár. Éppen jól jött volna nekünk, egy ránk zuhanó újabb istencsapás. Utána akár jöhet az államcsőd is, az már meg sem kottyan.
