2011.02.16. 10:52
Gyermek, diabetes, óvoda - Olvasói levél
Gyermekem fél éve diabeteses, naponta négyszeri insulin beadás szükséges neki. A kisfiam veszprémi óvodába jár.
Amikor a gyermekem diabeteses lett az óvó nénik nap mint nap telefonáltak és érdeklődtek a gyermek egészségi állapota miatt. Minden egyes alkalommal elmondták, hogy visszavárják a gyermeket a közösségbe és mindenben partnerek lesznek. Minden egyes rendezvényre, műsorra, kirándulásra meghívták a gyermeket.
Ez tükrözi azt, hogy a mi óvodánkban mennyire humánusak és segítőkészek az óvónők és a dajkák. Az óvónő maga egyeztett az élelmezésvezetővel az étkezési mód lehetőségét, az óvónőkkel tisztáztuk a gyerekkel való törődés, odafigyelés kérdéskörét.
Látszik, hogy óvoda és óvoda között mekkora különbségek vannak, s nyilván ezt az óvónők és dadusok jelleme, hozzáállása és a gyermekekhez való viszonya határozza meg. Hiszen ebben az óvodában nem betegként kezelik a gyermeket, ami nagyon fontos.
Nem akarok megbántani senkit, de az emelt családi pótlék - ami pár ezer forinttal több - mire is elég? A diabetes gyermek részére közgyógyra 3 db vércukormérő tesztcsíkot tudnak felírni, s a gyermek stabil állapotának elérése érdekében minimum 4-5 tesztcsík fogy el. A teljes áras tesztcsík pedig 3000 Ft körül mozog. Akkor még nem vettem a gyermeknek egy diabetikus csokoládét, nápolyit, jégkrémet, szörpöt, süteményt. Szerintem ez köztudott, hogy ezek a termékek jóval magasabb árban mozognak, mint a "normál" termékek. Mind tudjuk, hogy ezeknek e gyermekeknek a szövődmények megelőzése miatt nagyon fontos, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasszanak, hiszen a szervezet folyamatos lúgosítása a cél. Megint elértünk oda, hogy ezeket nap, mint nap megvásárolni nem olcsó.
Tehát felteszem a kérdést, hogy az emelt összegű családi pótlék elég ezeknek a gyerekeknek az ellátásához? Tapasztalatból mondom, hogy nem elég, sőt még keményen hozzá kell tenni, hogy a gyermeknek biztosítsak mindent és úgy élhessen mint más gyermek. Sőt tudjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük van az állandó sportra, ami megint csak pénzbe kerül. Úgyhogy ápolónőt fogadni nagy luxus...
Felmerültek a kérdések, hogy mi a megoldás? Biztosítson az önkormányzat egy külön csoportot a diabeteseknek? Hát nem tartanám jó döntésnek, hiszen a mi gyermekeinknek meg kell tanulniuk azt, hogy mi másképpen étkezünk, nem eszünk édességet, tudjunk nemet mondani arra, amit nem ehetünk meg. Ezekben a gyerekeket nem szabad betegként kezelni, mert akkor ő is felszabadultabban él és nem betegként éli meg a mindennapjait. Pont ezért nem használom a cukorbeteg szót - csak a diabetesest, hogy a beteg szót véletlenül se hallja a gyermek.
Aki ezeket a dolgokat másképp látja, tiszta szívemből kívánom, hogy csak egy hónapig élje át azt a szülői kálváriát, amit mi nap, mint nap kiállunk. Hiszen a diabeteses szülőnek teljes odaadással kell a gyermekét ellátni nap, mint nap. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy korán lefeküdjünk, hiszen éjszaka insulint kell adnunk, mi nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy tovább aludjunk reggel, mert reggel korán insulint kell beadnunk, s utána 3 óránként ételt kell adni gyereknek...félretéve azt, hogy hétfő van, vagy vasárnap. Ezek mellett muszáj dolgozni is, hogy a megélhetést biztosítani tudjuk. Valójában nincs megengedve a szülőknek, hogy 100% alatt teljesítsenek!
S nem azt kérjük, hogy sajnáljanak minket, hanem azt, hogy kicsit éljék át a helyzetünket és támogassanak minket lelkileg, amit a pedagógusoktól várnak a szülők. Egy dologban biztos vagyok, hogy ebbe az óvodába nem vinném a gyermekemet!
Juhász Adrienn