Irány az olimpia! Látják maguk előtt a célt a veszprémi úszók

A remek munkabírású úszók a terveik szerint haladtak a Párizs felé vezető úton, de mint mondták, maradt még bennük, amit a glóbusz legnagyobb sporteseményén adnának ki magukból. A léc magasan van előttük, miközben az olimpia más műfaj, mint a többi verseny. A tét remélhetőleg jó dolgokat hoz ki belőlük, megsokszorozza az erejüket. Egy biztos, ha a francia fővárosban nagyot alakítanak, megkoronázhatják a királynék városának úszósportját.

– Mik az első olimpiai emlékeitek a gyermekkorotokból, a televízió előtt ülve? – kérdeztük a klub sportolóit múlt héten.

Rasovszky Kristóf: A 2008-as pekingi játékok idején Sárváron voltunk, a bátyámmal rendre korán keltünk, hogy az időeltolódás miatt ne maradjunk le a számunkra érdekesebb eseményekről. Főként az úszóversenyeket néztük, Cseh Laci ezüstérmei itt vannak előttem, meg persze a pólósok újabb diadalmenete.

Betlehem Dávid: Nekem négy év múlva, Londonból jönnek elő képkockák, érdekes, az úszás akkor még nem fogott meg úgy – inkább csak 2016-tól –, így, noha tudom, hogy Gyurta Dani és Risztov Évi első lett, Pars Krisztián és Berki Krisztián megdicsőülése jobban felvillanyozott.

Sárkány Zalán: Én már akkor is kedveltem Gyurtáékat, olyannyira, hogy a 2016-os aranyérmét ünnepelve döntöttem el, hogy egyszer én is olimpikon leszek.

– Milyen most a felkészülésetek finisében, miről szólnak az utolsó napok, az edzéseken téma az olimpia, vagy épp ellenkezőleg, kerülitek a témát?

R. K.: Tudjuk, hogy mi előtt állunk, a gyakorlásaink során mégsem beszélünk különösebben róla, inkább a teendőinkre koncentrálunk, hogy azokat oldjuk meg minél jobban. Még nincs itt az ideje annak, hogy „agyaljunk”, legfeljebb a viadalok előtt egy-másfél héttel kezdünk el hangolódni, fejben is készülgetni.

S. Z.: Próbálunk nem „ráparázni” Párizsra, igaz, nekem, miután 400 méter gyorson is indulok – a két fő számom, a 800 és az 1500 méter mellett –, már nyakamon a selejtezők. Így én már azért kezdem ízlelgetni az ötkarikás érzést.

– Nyomasztó-e, s ha igen, mennyire? Hiszen mégiscsak egy olimpia előtt álltok, aminek kapcsán komoly elvárások fogalmazódnak meg veletek szemben.

R. K.: Nekem ez lesz a harmadik olimpiám, tudom, mi kerül a fókuszba, hogy mire számíthatok a rendezvényen. Valahogy úgy vagyok vele, mint 2021-ben Tokióban, vagyis tudom, hogy mi jön, de nem foglalkozom túlzottan vele.

B. D.: Én inkább azt érzem, hogy ha az edzésen valami nehezebben megy, netán kedvetlenebb vagyok, akkor „belekapaszkodom” abba, hogy vár az év fő seregszemléje, ami pluszmotivációt ad. Reggel könnyebben felkelek, míg a tréningjeim gördülékenyebben mennek.

S. Z.: Igyekszünk kizárni a közelünkből ezeket a gondolatokat, az olimpiai lázat, ezért mentális téren nem is kell igazán edzeni magunkat. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik nagy lehetősége előtt állunk, de az átlagosnál nem vagyunk feszültebbek.

– Hogyan sikerült a felkészülésetek, milyen formában vagytok, egyáltalán, ahol most jártok, az csúcs közeli állapot?

R. K.: Ott tartunk, ahol ilyenkor lennünk kell. Jól mennek a gyakorlások, nem aggódunk a formák miatt, próbáljuk mindenből a legtöbbet kihozni. Még lehet nüansznyi dolgokkal előrukkolni – amik a végelszámolásnál segíthetnek –, de mostanra azért túl vagyunk a munka dandárján. A belgrádi Eb-n csalódást keltően szerepeltem, ám az ottani úszásomnak is voltak pozitívumai.

B. D.: Csak néhány betegség akadályozta az erőgyűjtésünket, de azok még viszonylag jókor, tavasszal „köszöntek” ránk, ezért az elmúlt hónapok a zavartalan munkáról szóltak. Az edzéseken húztuk magunkkal a többieket, konkurenciát jelentettünk egymásnak.

S. Z.: Azért a pokoli hőség mindnyájunkat megviselt, engem a nyúlfarknyi pihenő is, mivel gyakran ingáztam az Egyesült Államok és Magyarország között, de nem panaszkodom, mert én vállaltam ezt.

– Milyen „papírformaszerű” eredményekben mertek gondolkodni, Párizsban mi a realitás veletek szemben?

R. K.: Dáviddal éremért utazunk, ám ha úgy leszek negyedik, hogy jól úsztam, nem fogok a kardomba dőlni. A nyílt vízi tíz kilométeren legalább fél tucat vetélytárssal pályázunk a kiosztandó medálokra, vagyis óriási csatára van kilátás. Az extra teljesítmény az lenne, ha az első és a második helyen zárnánk. Noha másként versenyzünk, minimálisan tudjuk segíteni egymást. Arra kell majd figyelnünk, hogy mi az, ami nekünk jó a vízben, miközben ez egyéni verseny. Fontos, hogy jó döntéseket hozzunk. Így fejben is fel kell készülnünk arra, hogy a vízben lehetnek az átlagosnál nagyobb viaskodások, ám ha minden opcióval számolunk, akkor nem érhet bennünket meglepetés.

B. D.: Majd csak ott derül ki, hogy mi lesz a taktika, ami remélhetőleg érmeket hoz a konyhánkra. Ha valaki az elején erős iramot diktál, mi biztosan vele megyünk, nem hagyjuk leszakítani magunkat, végig ott akarunk maradni az élmezőnyben. Én nem bánnám, ha magas fordulatszámon kellene úszni. Aztán még az is lehet, hogy mi ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést. Ha ugyanis a végére hagyjuk a döntést, akkor sokakkal kell „megbirkóznunk”, ami lutri is. A medencében szeretnék A döntős lenni 1500 méteren, ahhoz legalább olyan időt kellene úsznom, mint februárban Dohában. Ezen számban két-hárman kiemelkednek, de mögöttük bármi lehet. Ha javítok néhány másodpercet a legjobb időmön, teljesülhet ez az álmom is.

S. Z.: A 800 méter az egyik kedvenc számom, ott jó lenne valami nagyot alkotni. Mondjuk, az A döntő közelébe érni, de ha mindent megtettem a futamomban, bármi is lesz, elégedetten mászok majd ki a medencéből. Furcsa lesz délelőtt úszni, de ha élvezni tudom, akkor minden megtörténhet. Ezerötszázon is összejöhet a finálé, ám ahhoz minimum négy másodpercet faragnom kellene az egyéni csúcsomból. Ami nem elképzelhetetlen – tehát meglephetem magam egy jó időeredménnyel.

– Év közben miként teljesítettetek az iskolapadban, sikerült az óráitokat összeegyeztetni az úszással, ezen túlmenően miről kellett lemondanotok, hogy jó formában utazhassatok Párizsba?

R. K.: Nekem sulimentes időszakom volt, a Pannon Egyetemen passzív félévem volt, csak a sportra koncentráltam. Más kérdés, ha korábban kicsit keményebben tanulok, már kezemben lenne a diploma, igaz, most is már csak a szakdolgozatom van hátra.

B. D.: Tavaly érettségiztem és csak ősztől kezdem meg a tanulmányaimat az Észak-karolinai Egyetemen. Ez az idény tehát arról szólt, hogy minél jobban szerepeljek a világ- és Európa-bajnokságon, illetve az előttünk álló olimpián.

S. Z.: Jól vettem az akadályokat a phoenixi Arizona State Egyetemen, ahol szinte csak A-s jegyek kerültek az értesítőmbe. Ettől függetlenül ősztől már az Indiana University Bloomingtonon folytatom a tanulmányaimat.

– A vízbe ugrásaitok előtt vannak bevett rituálék, és ha már itt tartunk, babonásak vagytok?

R. K.: Nekem „csak” rigolyáim vannak. Szeretem ugyanis végigvinni azokat a dolgokat, amiket az előző versenyeimen megcsináltam, akkor, úgy és abban a sorrendben. Legyen szó felkelésről, reggeliről, pályára menetről és odaérkezésről, bemelegítésről, számoztatásról és dresszfelvételről. Ettől a ritmustól sehol sem szándékozom eltérni, próbálom mindenütt lépésről lépésre megcsinálni.

S. Z.: Nálam pedig a zene a lényeges, általában magyar előadókat hallgatok a rajt előtt, olyan dalokat, amik felpörgetnek.

– Az olimpiai faluban mely sporthírességgel készítenétek közös fényképet?

R. K.: Nem vagyok egy fotózós típus, ráadásul nekem nem lesz annyira furcsa, hogy kik „futkároznak” mellettem az étteremben vagy a parkban.

B. D.: Mikor kiérek, már csak a versenyeimre akarok koncentrálni, nyugodtan végigjárni a pályát, a medencét, hogy később ne szembesüljek új dolgokkal.

S. Z.: Én azért egy NBA-kosárlabdázót vagy egy világhírű atlétát megszólítanék…

– Mely sportoló vagy csapat szereplésére mennétek el Párizsban, egyáltalán melyikére tudtok?

R. K.: A versenyeink előtt leginkább a saját számunkra és a pihenésünkre figyelünk, ráadásul a helyszínek között biztosan sokat kell utazni. Én a programfolyam végén ugrok vízbe, így egy magyar érdekeltségű vízilabdaderbire vagy egy kajak-kenu döntőre talán eljuthatok, de egy atlétikai világcsúcsot is szívesen megnéznék.

– Mennyi magyar aranyérmet jósoltok Gallföldön?

R. K.: Szerintem összességében nem lesz rossz olimpiánk, de a sportbarátok által jósolt 8-9 elsőséggel szemben én már négy-ötnek is örülnék. Bízunk benne, hogy az éremterméshez mi is hozzá tudunk majd járulni.

S. Z.: A srácok egy érmet legalább nyernek nyílt vízen, de a kettőt sem tartom kizártnak.

– Mi az, amit fogadásból bevállalnátok egy álomeredményért?

B. D.: Kevés olyan dolog van, amit nem…

S. Z.: Édesapámnak hamarosan jelenése lesz egy tetoválószalonban, mert megígérte: ha kijutok Párizsba, akkor valamit varrat magára. Én egy ötkarikás logót szívesen látnék magamon…

– A szeretteitek milyen étkekkel várjanak haza benneteket?

R. K.: Egy jó pörköltet és egy balatoni lángost nyomban megszavazok magamnak.

S. Z.: Nekem a harcsapaprikás az egyik kedvencem, túrós csuszával.

– Az olimpia után mikor álltok újra munkába?

B. D.: Nekem és Zalánnak az amerikai kintlétünk miatt nem lesz hosszú kihagyásunk, rövid regeneráció után minél előbb vissza kell térnünk a medencék világába.

R. K.: Én szeptemberig csak a Balaton vizébe megyek be, de oda is csak fürödni…