Vonulnak a madarak

A sort az énekesmadarak nyitották, a "prüttyögő" gyurgyalagok után indultak útnak a jeladós fehér gólyák. Sok esetben a fehér gólyák az erdők mélyén költő, rejtett életmódú, csak ritkán szem elé kerülő fekete gólyákkal együtt költöznek. A madarak a Boszporusz felett átkelve Afrika felé vették az irányt.

A füstifecskékre és a fehér frakkos molnárfecskékre hosszú út vár, átrepülik a Földközi-tengert. A nagyobb viharok idején, tengerjáró hajókon pihennek meg, sajnos a legénység több esetben nagy erejű slagokkal lefecskendezi őket a fedélzetről, mondván ürülékük ne szennyezze azt!

A madarak vonulása mindig is izgatta az emberek fantáziáját. A nagy titok azonban hosszú ideig rejtély maradt a kutatók előtt, mindaddig, míg a dán származású Mortensen professzor színes szalagokat aggatott a háza környékén költő füstifecskék lábára. A tavasszal visszatérő madarak lábán ott díszelgett az árulkodó jel.

Az emberek hosszú ideig abban a hitben életek, hogy a télen eltűnő madárak a földbe ássák magukat, barlangok repedéseiben bújnak meg és így vészelik át a szűkösebb hónapokat. A madárgyűrűzés felfedte a titkokat, a széleskörű elterjedése, pedig újabb és újabb adatokat szolgáltatott az ornitológusok számára.

A rádióadók segítségével pontosan nyomon követhető a madarak vándorlása. A lábukon található fémgyűrűk, pedig mint egy személyi igazolvány, pontos képet adnak a madarakról, az életkorukat is felfedve előttünk. A gyűrűzőtáborok ebben az időszakban madarak ezreit fogják meg hálókkal. A lábukra kerülő csillogó fénygyűrűk pedig eljegyzik őket a tudománnyal.