Táncos lábú óvodások Nagyvázsonyban

A karikázó és páros táncok alatt magyar és német dalok váltakozva hangzottak el, ami különleges módon világította meg, hogyan él a két kultúra egymás mellett és együtt évszázadok óta, hogyan fonódnak össze népszokások, szójárások: A dalok központjában az „Ispiláng – Ich spiel ein” szópárhuzam állt.

Az „Ispiláng” szó, mely nagy reményeket keltett régen azokban, akik minden magyar népies játékban valamely ősi, pogány kori kultusz emlékét sejtették, valójában a német „Ich spiel einen (Rosenkranz)” mondatból származik, annak elferdítése. Az „Ich spiel ein” népiesen „Ich spiel án”-nak hangzik, s nyilván ez az „Ich spiel án” alakult át a magyar gyermekek fülében „ispiláng”-gá. Az „Ispilángi rózsa” kedvelt lírai játékdal, tavaszköszöntő, falujáró szokásdal, melyhez játékcselekményként fűződik a táncban járás, kifordulás, bújás.

A 3-4 éves gyermekek részéről nagy élmény és teljesítmény volt már az is, hogy busszal (úgy, mint a „nagyok”) megtegyenek egy hosszabb utat, népviseletbe öltözve várják a fellépést (16 gyermekcsoport vett részt a környékbeli intézményekből). A sikeres előadás után a városlődi óvoda szeretetvendégséggel várta a szereplőket, így az esemény kellemes együttléttel és beszélgetéssel zárult. Köszönet az óvó néniknek és a gyermekeknek a színvonalas előadásért, a Városlődi Óvoda szívélyes fogadtatásáért és végül a lelkes szülők segítőkészségéért.

Bízunk benne és gondoljuk, hogy a nagyvázsonyi óvodások – mint már eddig is – még sok hasonló, magas színvonalú rendezvényen szerepelni fognak!

Koenig Gabriella, Nagyvázsony Német Nemzetiségi Önkormányzatának képviselője