Peric - Egy élő legenda hagyja el a veszprémi gárdát

Az érzelmek szinte teljes skálája felismerhető az arcán, amikor beszél. Halkan szól, de ott van, s játszi könnyedséggel leolvasható, értelmezhető minden, amit veszprémi pályafutása alatt megélt. Öt év története. Öröm, harag, boldogság, bánat, büszkeség. Utóbbi a leghangsúlyosabb.

- Fáradtnak látszol - állapítja meg rögtön a tolmácsolásra szokás szerint felkért kollégám, amikor Dejan Peric az egyik veszprémi kávézó sarokasztalánál fogad minket. A sportoló arca valóban sápadtabb a megszokottnál, szemei pedig kissé beesettek.

- Lelkileg és fizikailag is megterhelő volt az elmúlt időszak. Emellett a költözködés szintén nagyon fárasztó feladat - reagál a szerb származású kézilabdakapus, aki öt esztendő után, negyven és fél évesen hagyja el a veszprémi kézilabda-együttest.

Még mielőtt feltehetnénk az első kérdést, a szlovén Celjébe igazoló hálóőr elnézést kér és közbevág. - Amit el akarok mondani, arról a játékosoktól kezdve, az edzőkön át, egészen a vezetőkig mindenkivel szemtől-szembe beszéltem. Ha ezt nem tettem volna meg, most nem ülnénk itt.

- Rendben. Akkor vágjunk bele! A búcsú kicsit kurtán-furcsán alakult.

- Veszprémben szerettem volna befejezni a pályafutásomat, az egyesület vezetősége azonban máshogy gondolta. Ez nem is lett volna baj, ha nem sugallják korábban azt, hogy szükség van rám. Ősszel megsérültem, de a klub kérésére három fontos Bajnokok Ligája mérkőzést bevállaltam a térdműtétem előtt. Azt mondták, fontos ez a három meccs, de az operáció és a visszatérésem is az. A rehabilitáció alatt ajánlatot kaptam a Celjétől, edzőnek és játékosnak hívtak, nemmel válaszoltam, mondván, nekem Veszprémben vannak feladataim.

- Most mégis Celje az úti cél.

- A sérülésből való visszatérésem után néhány nappal új kapust igazolt az MKB. Ez mindenkit meglepett, én viszont örültem Mirko Alilovic szerződésének. A konkurenciát nem szabad ellenfélnek tekinteni, hanem egy olyan dolognak, ami eredményesebbé teheti a csapatot. Nem firtattam az érkezését, meg voltam győződve arról, hogy töretlen a bizalom irántam. Jöttek a szezon legnehezebb meccsei és én védtem, még kockázatos volt, de Fazekas Nándor megsérült, így sokszor hatvan perceket játszottam. Büszke vagyok rá, hogy ekkor meg tudtam tenni azt, amire szükség volt. Eljött a tárgyalás ideje, de a vezetőség folyamatosan halogatta annak időpontját. Amikor kiderült, hogy mégsem kellek, összetörtem. Nem ezt érdemeltem.

- Az egyesület felajánlott egy alternatívát.

- Így van. Egy ötéves ciklus keretében a leendő akadémián dolgoztam volna, fiatal játékosok figyelésével kellett volna foglalkoznom, ezek mellett kapusedzői feladatokat ellátnom, plusz a pályán is számítottak volna rám. Megkérdeztem: melyik a hangsúlyos ezek közül? Azt válaszolták: mindegyik. Nem lett volna tisztességes, ha azt mondom, hogy meg tudom csinálni. Ráadásul kiderült, csak sérülés esetén kerültem volna kapuba. Nyugdíjazás, ez villant az agyamba. Nekem mindig a klub volt az első, de nem gyakoroltam semmilyen nyomást, hogy tartsanak itt. Ők bíztattak és ez megtisztelő volt. Az ajánlat viszont ellentétben állt mindezzel és azzal, amit korábban megbeszéltünk. Az elsőből utolsó lettem a rangsorban. Megköszöntem és nemet mondtam. A bizalom évekig épül, és pillanatok alatt leomlik.

- Félretéve a végjátékot, milyen érzésekkel tekint vissza az elmúlt öt évre?

- Annak idején a Barcelonát cseréltem el a Veszprémre, de messze nemcsak a pénz motivált. A nagy tervek és elvárások szimpatikusak voltak, ezek mellett tisztában voltam vele, hogy gyönyörű környezetbe jövök és az emberek itt élnek-halnak a kézilabdáért. Veszprém-mezben újra átéltem azokat az élményeket, amelyeket korábban, karrierem csúcspontján. Minden alkalommal felemelő érzés volt itt pályára lépni, a családostul kilátogató szurkolókkal együtt átélni az örömöket, a győzelem mámorát. A nézők gyorsan felismerték azt az alázatot, amelyet én a csapat, és a klub irányába tanúsítok, s így hamar befogadtak.

- A pályán kívül is hasonló befogadással találkozott?

- Sohasem éreztem azt, hogy idegen lennék itt. A magyar nyitott nemzet és remek házigazda. Ismerve szokásait, történelmét, híres alakjait, megtiszteltetésnek érzem, hogy befogadtak. A légiós élet amúgy nagy felelősség, egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a hazádat képviseled, másfelől meg kell felelned a helyi elvárásoknak.

- Az elvárások pedig, főként a kézilabdát tekintve, Veszprémben igencsak magasak.

- Igen, azt tudni kell, hogy Veszprém minden bizonnyal a legjobb hely a világon, ha siker van, azonban amennyiben nincs eredmény, igencsak nyomasztó tud lenni a helyzet. A mérce a győzelem, sőt, a fölényes győzelem. Az elért eredmények pedig nyomás alatt, nagy bizonyítási kényszerben leértékelődnek, kissé elfelejtődnek.

- Mit tanácsolna ezzel kapcsolatban a leendő veszprémi játékosoknak?

- Nemcsak a leendőknek, hanem a mostaniaknak is fontos tudniuk, hogy itt nagyon szép karrier elé nézhetnek. Ha 24 órában a játéknak élnek, nem alibiznek és visszafogottan viselkednek. Ha nyersz, oszd meg az örömöd másokkal, amikor jól teljesítesz, mindig legyél mértéktartó, ha gyengébben, elsőként ismerd azt el. Becsüld társaid munkájának értékét, mutass erőt és profizmust. Ezt várja el a klub és a közönség is.

- A bajnoki címek és Magyar Kupa-sikerek mellett egy KEK-győzelmet is ünnepelhetett a csapattal, az óhajtott Bajnokok Ligája finálé azonban nem jött össze.

- Az eredményeket tekintve a KEK-siker a legszebb dolog, ami az itt töltött időszakban történt velem. Azt a trófeát a befektetett munka alapján egyenértékűnek tartom a két BL-sikeremmel. A legrangosabb nemzetközi kupában valóban nem sikerült a fő célt megvalósítani, de szinte minden alkalommal ott voltunk a legjobbak között és többször a későbbi finalistától szenvedtünk vereséget.

- Ön mögött hosszú pályafutás áll, de biztosak vagyunk benne, hogy olyan nehéz dolga sosem volt, mint itt Veszprémben a Marian Cozma halálát követő időszakban.

- A legnehezebb feladat mindig az, amire nem tudsz felkészülni. A legmélyebb fájdalommal tudok arról az időszakról beszélni, olyan életvidám embert veszítettünk el, akivel szinte mindegy egyes közös történet egy örök élmény. A tragédia után fiatalemberek váltak egy pillanat alatt férfiakká és olyan dolgokat fedeztek fel magukban, amelyeknek a létezéséről nem is tudtak. Marian távozása egyesíthetetlennek hitt dolgokat egyesített, határokat bontott le. Büszke vagyok a társaimra az akkor nyújtott tartásért és teljesítményért.

- Most lezárult egy időszak, amelyet semmi sem jellemezhet jobban, mint a szurkolók Ön felé áradó szeretete.

- Megtiszteltetés, hogy a csapat első külföldi kapitánya lehetettem és bekerülhettem a klub történelmébe. Nagyszerű játékosokkal dolgozhattam együtt, két remek edző, Zdravko Zovko és Mocsai Lajos keze alatt. Szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat. Senki sem szereti a szakításokat és biztos vagyok benne, hogy az elmúlt három hónapot nemcsak én, hanem a szurkolók is nehezen élték meg. Úriemberként akartam elköszönni, hiszen ilyen közönség előtt kiváltság kézilabdázni. A győzelmek és a szép pillanatok örök élmények maradnak a szívemben. Tudom, hogy a jövő is sok szép eredményt hoz majd.

A kérdéseket Glogovcsán Nikola tolmácsolta.

Dejan Pericet képtelenség címszavakban és eredményekben bemutatni. Az MKB Veszprém KC együttesével négy-négy bajnoki és Magyar Kupa sikert, valamint egy KEK-serleget begyűjtő kézilabdaklasszist talán úgy a legegyszerűbb jellemezni, hogy több mint egy kapus. Kapitány, vezér, az edzők jobb keze, ha kell támaszt, ha kell tartást nyújtó személyiség. Emellett olyan típus, aki győzelemre született. Nem ismer megalkuvást, sem pályán belül, sem azon kívül.