Rudolf Rebeka: A bátor hercegnő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás várkastély, melyben egy öreg király és a fia, Fülöp élt.

Egy nap a királyfi a vár udvarán gyakorolta az íjászatot, amikor az égből hirtelen lecsapott a Hétfejű sárkány. Fülöp szinte még fel sem eszmélt, már a sárkány karmaiban volt a fellegek között. Hírül ment az országban, sőt a szomszédos birodalmakban is, hogy aki megtalálja a herceget, övé lesz a fele királyság és a kincsek fele. A szomszéd ország Bongária hercegnője, Kála a király színe éle ment és azt mondta:

-  Kedves Király! Szép a jutalom, amit felajánlottál. Azt hallottam, hogy Fülöp nagyon jóképű és kedves. Ha visszahozom a fiadat, szeretném, ha feleségül venne.

-  Rendben van, legyen kívánságod szerint. – az öreg király úgy gondolta, Fülöp biztosan nem bánja a döntését, mivel Kála aranyhajú, gyémánt szemű hercegnő volt. Hangja akár a csengő szó, ajkai egy vöröslő rózsához hasonlítottak. Sok kérője akadt, de ő régóta csak Fülöpöt szerette.

A hercegnő másnap elindult, hogy megkeresse a királyfit. Délre már a királyság közepén, a kerek erdőben járt. A fák árnyékában megpillantott egy gyönyörű kastélyt. Gyémántból volt a fala, arany keretes az ablaka, ezüstből a tornya. Ennek a páratlan építménynek a legfelső tornyában nézegetett a tündér. Kála megszólította:

-  Kedves tündér!  Nem láttad Fülöp herceget? A sárkány elrabolta, őt keresem.

-  Sajnálom, nem láttam, de a varázspálcám segítségével megnézhetjük, hogy hol van.

A tündér kirepült a toronyból és a kertben lévő tóra mutatott a varázs pálcájával, és így szólt:

-  Tó, mutasd Fülöp királyfi, hol van most! Abraka-dabra-csiribú-csiribá.

Abban a percben megjelent a tó tükrében a sárkány, karmában a királyfival, ahogy egy hatalmas barlang felé repült. A tündér felkiáltott:

-  Hé, én ezt a barlangot ismerem! Amikor kicsi voltam, a nővéreimmel mindig arra felé játszottunk, de anyánk a lelkünkre kötötte, hogy a barlangba soha ne menjünk be. Mivel azt beszélik, hogy a barlangban lakik a Hétfejű sárkány.

-  Ez igaz?

-  Nem tudom, de aki eddig odamerészkedett, az nem jött ki élve.

A hercegnő nagyon megijedt, miközben hallgatta a történetet.

-  Bátor vagy! Szívesen segítenék neked a kaland kedvéért, mivel már rég nem volt részem izgalmakban. - mondta a tündér.

-  Örülök neki, hogy velem tartasz. Akkor hát induljunk! – mondta a hercegnő. - Tényleg nem is mondtad a neved!

-  Ó nem mondtam? Bocsánat csak annyira nem szoktam emberekkel, sőt senkivel találkozni, hogy elfelejtettem, hogy is kell bemutatkozni. A nevem: Kiara. – mondta a tündér.

Elindultak az erdő felé, de amikor az első fához értek, Kiara megbotlott egy kiálló gyökérben és kibicsaklott a lába.  Mivel nem tudott továbbmenni, ezért egy varázspálcát adott Kálának, hogy az segítse a veszélyes úton.

Ment, mendegélt, míg odaért a barlang bejáratához. Bekiáltott a barlangba:

-  Gyere ki te sárkány! Add vissza a herceget!

A sárkány álmosan előjött, hogy végezzen a nyugalmát háborgató hangoskodóval. A hercegnő, amint meglátta a sárkányt, elővette Kiara varázspálcáját, és rásuhintott. Abban a pillanatban leesett a gonosz sárkány mind a hét feje. Ezután bemerészkedett a sötét barlangba, ahol Fülöpöt egy ketrecben tartotta fogva a sárkány. A herceg amint meglátta Kálát, egyből beleszeretett és megkérte a kezét. Kála kiszabadította, majd elindultak hazafelé.

Útközben bementek Kiarához, hogy visszaadják neki a varázspálcáját, és megnézzék, hogy jobban van-e már. Szerencsére nem sérült meg súlyosan. Meghívták a világra szóló lakodalomba, ahol talán még máig is ropják, ha el nem fáradtak.