Osváth Kinga: Tündértoll

Egyszer volt, hol nem volt, tán még igaz sem volt, élt egyszer egy kedves boszorkány, akit Sárkánypikkelynek hívtak.

Magányosan éldegélt egy varázserdőben, Elixíra nevű barlangjában, és naphosszat az erdőt járta, új gyógynövényeket kutatva. Barlangja egy varázserdő közepén volt, ami egy apró királyság mellett terült el. A király, 12 fia és az alattvalók is nagyon nagy szomorúságban éltek.

Mindegyik herceg és a király is rendkívül szorgalmasan keresték azt a növényt, amitől az emberek tovább élhetnének. A legkisebb herceg naponta kijárt a varázserdőbe, hogy tanulmányozza a növények leveleit, virágait és terméseit. Egyszer aztán túl messzire merészkedett az erdő sűrűjében, ahol találkozott Sárkánypikkellyel, aki kedvesen megszólította.

-          Szerbusz aranyom! Hogy hívnak? Én Sárkánypikkely vagyok.

-          Jj j jó napot kívánok – felelt a fiú ijedten.- Engem Szorgálmosnak hívnak. A közeli faluból tévedtem erre.

-          Mit keresel itt, ahol még a madár sem jár? - érdeklődött a boszorkány.

-          A faluban, ahonnan jöttem az emberek nagyon rövid ideig élnek, és hamar elveszítik barátaikat, ezért mindenki nagyon szomorú. Apám és a testvéreim is úgy gondolják, hogy ez nem igazságos az emberekkel szemben és szeretnénk ezen változtatni. Az udvari varázslónk könyvében találtunk egy növényt, ami segíthetne, de sajnos eddig még senki sem lelt rá. Ezért járom én az erdőt és keresem, hátha nekem szerencsém lesz.

-          Ó, ezen, könnyen segíthetünk, csak kövess!

Sárkánypikkely elvezette Szorgálmost a barlangjához, ahol a fiú elámult, amikor meglátta az apró bordó tollakat termő, bokrokat.

Osváth Kinga rajza

-          Ide figyelj, gyermekem! Itt van ez a nagy fazék, ha a következő három napban reggeltől-estig szeded ezeket az apró, bordó tollakat, és tele lesz az edény, olyan főzetet készítek belőle, ami segít nektek. De vigyázz! – ha leszeded a fehér tollat, ami közvetlenül a bordó mellett nő, és belekerül a főzetbe, akkor, jaj nektek, hiszen a fehér toll nagyon mérgező, és aki ebből iszik, az azonnal meghal!

A fiú el is kezdte szedni a bordó tollakat. Nagyon figyelt arra, hogy véletlenül se kerüljön fehér toll az edénybe. Amikor tele lett az üst, a boszorkány egy sűrű főzetet készített belőle és kis üvegcsékbe töltötte.

Szorgálmos hazatért és elmesélt mindent, majd engedélyt kért apjától az üvegcsék kiosztására. A falu összes lakója kapott és ivott a főzetből.

200 év elteltével a király magához hívatta Sárkánypikkelyt, hogy köszönetet mondjon neki.

-          Kedves Sárkánypikkely! Te a legnagyobb ajándékot adtad nekünk, az életet. Hogyan hálálhatnánk meg a jóságodat?

-          Kegyes uralkodó, az én legnagyobb vágyam már hosszú idő óta, hogy megváltoztathassam a nevem.

-          Kérésed számomra parancs. Örülnél-e, ha ezen túl, a neved Tündértoll lenne?

-          Igen örülnék, én lennék a legboldogabb a világon, ha ezt a nevet viselhetném!

Így történt, hogy a falulakók boldogan éltek és Sárkánypikkelyből Tündértoll lett.

Itt a mese vége, aki nem hiszi, járjon utána.