Revolúció és evolúció

A tervezet legsúlyosabb eleme - a kisebb-nagyobb korlátozások, illetve adómérték-emelések mellett - a dízelüzemű személygépjárművek és a 200 lóerő feletti teljesítményű benzines személygépkocsik forgalomba hozatalának betiltása 2020-tól, 2025-től kezdődően pedig ennek kiterjesztése a dízelüzemű kisteherautókra, teherautókra és autó-buszokra.

Míg az indítvány első üteme elsősorban a magánszemélyek mobilitását érinti, a második rész már a tömegközlekedés és az áruszállítás teljes reformját követeli meg, melynek eredményeként elektro- mos és hibrid meghajtású járművek váltanák fel a nagy károsanyag-kibocsátású, belső égésű motorokkal hajtott maiakat. Az életben időnként szükség van a holnapi apró előre- lépések kikényszerítéséhez a holnaputánra belengetett szankciókra, és politikai marketingnek sem utolsó egy-egy ilyen parlamenti felszólalás, indítvány, azonban ez esetben a szekér kicsit megelőzte a lovat. Míg a magánautósok járművásárlási szokásainak az üzem-anyagfajták árképzésével, a környezetszennyező, nagy hengerűrtartalmú dízel- és benzinüzemű személygépkocsik jelentős mértékű megadóztatásával viszonylag könnyen és gyorsan lehet új irányt kijelölni, a tömegközlekedés és az áruszállítás átállítása komplex, hosszú átfutási idővel és nagy anyagi ráfordítással járó feladat.

Az elektromobilitás térhódítását hivatott elősegíteni a villanyautók magánszemélyek általi vásárlásához pályázati úton igényelhető támogatás (maximum másfél millió forint autónként), az e célra rendelkezésre álló kétmilliárd forintos éves keret azonban csekély darabszámot biztosít. Mindemellett az olcsó és környezetbarát közlekedés pillanatnyilag a tehetősek sportja, hiszen az elektromos meghajtású járművek ára két-háromszorosa egy átlagos kompakt autóénak. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre kér-déses, érdemes-e a tisztán elektromos meghajtású járművek vásárlását preferálni, hiszen a megújuló forrásokból származó energia az összfelhasználás 10 százaléka körül stagnál, a másik 90 százalékot fosszilis anyagok elégetéséből és/vagy atomerőművi termelésből nyerik.

Egyébként nincs új a nap alatt, hiszen az elektromobilok szinte egyidősek az autózás történetével: már az 1900-as évek elején voltak működőképes konstrukciók, de az alacsony akku-kapacitás és az olcsó olajár gátat vetett a térhódításuknak. Az utóbbi 20-25 év hozott robbanásszerű fejlődést az akkumulátortechnológiában (például a lítium-ionos), ezzel párhuzamosan az autógyártók sem tétlenkedtek: megjelentek a különböző márkák hibrid, soft hibrid, plug-in típusai, melyek közül jó néhány már két évtizede bizonyítja a takarékos konstrukció élet- képességét, tartósságát. A revolúció megvolt, az evolúció pedig folyamatos.

A tudomány tovább keresi az új utakat, lehetőségeket (hiszen lítium sem terem végtelen mennyiségben a konyhakertben), a háttér- és feldolgozóipar pedig felkészül az életciklusuk végén tömegesen megjelenő, veszélyes hulladékot képező akkumulátorok minél zöldebb és fájdalommentesebb feldolgozására, újrahasznosítására. Legalábbis bízzunk benne