Általában az autóbontók lesznek a négykerekűek utolsó állomásai a bezúzás előtt

– A „nagykönyv” szerinti klasszikus bontóban az autókat beérkezés után szétszerelik, alkatrészeiket osztályozzák, mindent szakszerűen bontanak meg, a válogatott elemek polcra kerülnek, ár- és minőségkategóriájukat színes pöttyök jelzik, míg a fáradt olajat és az akkumulátorokat veszélyes hulladékként kezelik. A nagyipari bontók eltűnésével ez a rendszer is kihalt. Kevés az igazán nagy területet magáénak tudó bontó, ott is inkább a kibelezett roncsok foglalják el a szabad területet, és nem építenek csarnokokat a kiszerelt alkatrészek védett tárolására – tudtuk meg Bacsó Zoltántól, egy fővárosi bontó tulajdonosától, akinek nagy a rálátása a kérdésre, hiszen a kilencvenes évek óta viszi vállalkozását. 

A szabad ég alatt emésztődő autómaradványokból sokszor a vevőjelölt guberálja ki az alkatrészt, néha a kiszerelésben is segédkezhet. Általában az értékesebb elemeket válogatják külön, az elkülönített alkatrészek számát a már végleg kifosztott és a zúzdába irányított kocsik utolsó használható, sebtiben dobozokba és polcokra ömlesztett kiszerelt darabjai gazdagítják. Sok bontóban már nem lehet a roncsokat kincskereső, kutató céllal megközelíteni, félnek a lopásoktól. Az ármegállapítás ránézésre történik, befolyásolhatja a vevő jellege – szerelő, vagy egyszerű alkatrészre éhes, megszorult civil, akitől általában többet gombolnak le. A kilencvenes évek elején beköszöntő típusbőség a bontókra is hatott, és a legtöbben szakosodtak. A cégtáblákon megjelentek a Volkswagen, Opel, Mercedes, Fiat, Citroën márkanevek: a bontók egy-egy gyár termékeire specializálódtak, a sok modellvariációból a legtöbbhöz tartanak árut. Vannak, amelyek országonként is rendeződtek: japán, francia, német, olasz és keleti bontóként. 

Kevés ma már a mindent ajánló cég, hiszen a márkabőséget típushiányok rontják. A szakosodás a vevő számára megkönnyíti az utánajárást, ugyanakkor a bontós is jobban kiismeri választott márkáját vagy márkacsoportját, és azok jellemző alkatrészárfolyamait, amelyeket pont a szakosodás miatt könnyebben tud a saját árszabásával követni. 

– A bontós számára jó üzletet a magas alkatrészárak segítik. Öreg autók tulajdonosai nem szívesen költenek a drága új elemekre, inkább befutnak a bontóba, ahol nagyon jól ismerik az új alkatrészek árait. Nem így a vevő. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor a keresett alkatrész bontós ára magasabb az utángyártott új áránál, ez leginkább motor- és futóműelemekre igaz. A vevőknek jó vételi lehetőséget a fényszóróüvegek, szélvédők, visszapillantó tükrök, kárpittartozékok, karosszériaelemek, lökhárítók jelentenek. Ezek állapota ugyanis szabad szemmel is könnyen felmérhető. Igaz, több esetben egyetlen alkatrész megszerzéséhez a kiszemelt darab környezetét is fel kell vásárolni, ha az elemek egymás nélkül a bontós számára veszítenek értékükből. Például lökhárítóvéget nem adnak oda ép lökhárítóról, vagy műszerfal-középkonzolt csak kardánboxszal együtt vihet el az ügyfél. Mindez megváltozik, ha nagyobb összeget költ a vevő, akkor a bontós is engedékenyebb. 

Az újabb típusok bontott- alkatrész-­árait a hiánynak köszönhetően tarthatják magasan; ezeket a típusokat inkább autószerelők kutatják, hogy csökkenthessék a javítás költségeit. Fiatal modellekből csak a törött autók bonthatók, itt még nem indult el a természetes „elhalálozás”, így a használható alkatrészekre nagy a kereslet – hangsúlyozta Bacsó Zoltán. 

Minden kifizetés előtt érdemes alkuval is próbálkozni, hiszen nem kiszabott bolti árakról van szó. A korábban könnyen megkapható régi keleti alkatrészeket keleti szomszédaink kisöpörték, egy-egy még ma is futó Lada- vagy Dacia-alkotóelemért többet kell utánajárni, mint az ismertebb nyugati kocsik darabjaiért. Óvatosnak kell lenni fékalkatrészek, kormányművek, futóműelemek (lengőkar, könnyűfém felni), azaz az aktív biztonságért felelős darabok vásárlásakor, hiszen ismeretlen a „donor” kocsi előélete, előfordulhatnak hajszálrepedések, főleg a karambolos autóknál. Balesetes autó sérült részeiből jobb nem vásárolni a biztonságban érdekelt részegységeket. A szabadban való hosszú ácsorgás rozsdásodási folyamata is kárt tesz az alkatrészekben, például a fékrásegítő dobjában, a fék- és kuplungmunkahengerekben. Érdemes ezekre odafigyelni, fékbetéteket legfeljebb cseredarabként, felújításhoz szabad vásárolni. 

A használt gumikat jobb otthagyni. Hiába elegendő a profilmélységük, a forgás­irány megváltozása szálszakadást, így durrdefektet okozhat. Ismeretlen előéletük tartogathat meglepetéseket, a korábbi járdázások, úthibák okozta sérülések nem múlnak el nyomtalanul. A gumik korukkal egyenes arányban veszítik el tapadóképességüket. 

Motor, motorblokk és teljes karosszéria vásárlásakor mindig számlát kell kérni, különben a hatóság az autó forgalmi engedélyébe nem vezeti be az új motor- és alvázszámot.