Realista történet egy Mini Cooper és egy férfi forró kapcsolatáról

Persze épelméjű, ráadásul családos ember (feleség, két gye­rek, macska, kerékpár) nem vesz Mini Coopert. Illetve belevág, ha hülye, esetleg szerelmes, ami ugye együtt jár kéz a kézben. Igen, az autóba… – erősen, szenvedélyesen.

Nem derült ki igazán, hogy hány kilométer van benne, hol használták, kik és mikor… Mindent elhittem a neppereknek: pesti művészcsalád, az autó olaszból van, második autó volt. Mondom, a szerelem. De nem lehetett ott hagyni… Nézett a két szép kis szemével, gyönyörű volt – most is az –, és akarta, hogy vele legyek. És igen, a gyerekek is, mindenki.

Elbűvölt a 16-os gyári alufelni, ami csakúgy fehér, mint a tető és a tükrök, és ott voltak a króm díszcsíkok is. Egyéniség, azóta is mindenki őt utánozza. 1,6-os benzinmotor, közel 120 lovacska. Az akksi azonnal cserés volt, fizette a kereskedő. A felét. Egy kicsit nehezen járt a kormányszervó, és a hűtő is gyanús volt, de ugyan kit érdekelt? Pedig kellett volna, azonban magával ragadott az ablakkeret nélküli ajtó.

Beülve a félbőr, piros ülések, és az, hogy a kormány mögött nem a kilométeróra kapott helyet, hanem a fordulatszámmérő. Mint egy sportkocsiban.

Az extrák – nincs sok benne – működtek. Ment az ablak, égett az első-hátsó ködlámpa, működött a CD-s rádió. Kitűnően gyorsul, jól fekszi az utat (mint egy gokart), élmény vezetni, de tényleg. Igaz, nem 180 feletti embereknek, mert nekik talán eléggé hátra kell tolni az ülést, és a csomagtartó is csak 150 liter. Így aztán a 2001-től gyártott Minivel (is) nem mellékesen két ember tud elmenni nyaralni kényelmesen. Ami nem igaz, mert mi is voltunk vele itt-ott, igaz, szükség van némi kompromisszumkészségre. Az én generációm ráadásul még emlékszik arra is, hogy miként juthat el két hétre egy négytagú család a bolgár tengerpartra egy Trabanttal.

A Piros birtokba vétele után viszont nem sokkal jöttek a hibák. Hűtőcsere és kormányszervó. Egyik sem volt olcsó, én voltam vak, hagytam magam becsapni. Mondom, a szerelem. A szerelem, ami azóta is tart! Azóta is voltak javítások, de ezek már annak a számlájára írhatóak, hogy 16 éves a Piros. A legutóbbi vizsgán az derült ki róla, hogy a négy légzsákból egy hiányzik. Megoldva…

Szóba került az eladása. Nem! Marad! Mit kapnánk érte? Felesleges túladni rajta, szeretem. Mondják, hogy az újabbak jobbak. Lehet, de ebben több a lélek, nincs még az a műanyagérzés. Igaz, ezt mondták a Pirosékra is, amikor ők jöttek ki anno a gyártósorról, és bemutatkoztak például Az olasz meló című filmben. Akinek tetszik, nyugodtan vágjon bele; nézesse át egy hozzáértővel, kössön némi kompromisszumot, és szeresse az autót.

Mert a Mini igazán szerethető.