A háromszázezer kilométerre gyártott kocsit átvesszük még nyugatról kétszázezerrel

Annak, hogy egy gépkocsi a bontóban végezze, szigorúan ellenőrzött folyamata van, mely meglehetősen sok papírmunkát ró az autóbontókra is, ám Glück Miklós, egy herendi autóbontó vezetője már huszonnégy éve vezeti műhelyét, így jelentős tapasztalattal mesél a legfontosabb lépésekről, melyek egy jármű utolsó tulajdonosától a bontóba vezetnek.

- Tartozunk a környezetvédelmi felügyelőség felé egy jelentéssel, hogy az autó, mely hozzánk került, milyen veszélyes hulladékot tartalmazott, s ezeket hova adtuk le. Fontos, hogy ezt csak olyan helyen tehetjük meg, ahol arra jogosultak ezeket az anyagokat átvenni, ilyen az akkumulátor, a fagyálló folyadék, a fékfolyadék, a hűtőközeg és a klímagáz. Mi az akkumulátort például egy zalaegerszegi cégnek adjuk le, ők kimondottan ezzel foglalkoznak. Mikor már kiürült a kocsi, s nincs benne semmi, ami még számunkra értéket jelenthet, akkor még mindig van benne vas, amit egy másik cég szállít el tőlünk a darálóba. Az okmányiroda akkor vonja ki az autót végleg a forgalomból, ha mi adunk róla egy bontási igazolást – meséli Glück Miklós, aki 1994 óta üzemelteti a herendi autóbontót. – Amikor kiállítjuk a bontási igazolást, a közle-kedési hatóság megköveteli, hogy fénykép készüljön az alvázszámról, motorszámról, a teljes autóról, s elvileg ekkor a kocsinak egyben kell lennie. Ha a tulaj kiveszi a rádiós magnóját vagy valamely, a szívéhez nőtt műszercsoportot, mi nem akadályozzuk meg, ilyen apróbb dolgok hiányozhatnak, de a fődarabnak ilyenkor egyben kell maradnia, anélkül nem vesszük át.

Kérdésünkre a bontó vezetője elmondja, a magyarok rendesen elhasználják az autóikat. – Sőt, még a német használt autót is tovább amortizáljuk. Rengeteg az import- és az olyan autó, melyet Nyugat-Európában már nem szívesen hajtanak, mert a folyamatos javítások miatt nagy a ráfordítási költség egy idő után, s ez nekik már nem éri meg. Ezeket a nemritkán tíz-tizenkét éves járműveket mi még megvesszük, úgy, hogy már eleve százötven-kétszázezer kilométer van bennük. Mikor egy autó ide, a bontóba kerül, körülbelül húszéves, széthullófélben van, rozsdás, s legtöbbször motorhibás is, mivel már nem éri meg motorokat generálozni – mondta el Glück Miklós, aki úgy véli, az eltelt évtizedekben több, érezhető változás is történt az autók használatát illetően.

- Az átépített, sufnituningolt autók már kezdenek kikopni a divatból. A kilencvenes években még sokkal többel találkoztunk, sokszor teljesen más motor volt az autóban, mint az eredeti, s olyan alkatrészekkel futott, amiket össze tudtak szedni, ugye, akkor még nem volt elérhető ennyi alkatrész a hazai piacon, mint most. Akkoriban az volt a nagy kérdés, hogy tudunk bármit is szerezni. Akkor a fiatalok összeraktak mindent. Ahogy fejlődik a világ, az autóipar is fejlődik vele. Egy-két fiatal még megcsinál extrém dolgokat, de ezt olyan jelentős mértékben ma már nem tapasztalom.

Mint azt a bontó vezetője mondja, sokszor kérik őket arra, hogy menjenek el egy autóért, mely már üzemképtelen, s úgy kell kihúzni a kert végéből.

- Sok ilyen történetünk van, hogy a tulajdonos három év után jött rá, hogy a nála lévő, de már nem használt gépkocsi után még mindig fizeti a súlyadót. Az év vége mindig így zajlik nálunk, még karácsony után is hívnak minket az emberek, mikor rádöbbennek, hogy az autó jövőre még súlyadóköteles lesz. Ilyenkor megnyugtatjuk az érdeklődőket, hogy a végleges kivonásnál ez úgy működik, hogy ha például január 2-án vonjuk ki a forgalomból a járművet, akkor csak azt a két napot számolják el adókötelesnek, ha január 10-én, akkor tizedikéig számítják a súlyadót. Ilyenkor az emberek meg is nyugodnak, s akkor megint várnak március-áprilisig, vagy éppen jövő decemberig.

További érdekesség, hogy az autóbontóba három dokumentumot kell vinni: személyi igazolványt, forgalmit és törzskönyvet, s ebből a törzskönyv nagyon sokszor nem kerül elő. Ilyenkor pótolni kell az okmányt, s az megint csak eltolja időben a végleges leadást.

Glück Miklós a műhely emblémájává vált sárga kisautóról elmondta, egy barátjának volt egy ilyen járműve még akkor, mikor a bontó megnyitott.

- Nem messze innen van egy műanyagokkal foglalkozó cég, amelyet szintén ismerőseim vezetnek, ők ajánlották fel, hogy ha már ez a barátom leadta ezt az autót, akkor készítenek egy műanyag héjat az autó emlékére, és ezt az imitációt segítenek felrakni a falra. Azóta a bontó szimbólumává vált.