Körkép a sztrádákról

Nincs két olyan ország, ahol ugyanannyit kellene fizetni az autópályákért, azonban korántsem a magyar a legdrágább. Igaz nem is a legolcsóbb, főleg, hogy jó pár országban egyáltalán nem kell fizetni az úthasználatért. Dániában, Finnországban, Észtországban, Belgiumban, Hollandiában, Lettországban, Litvániában és Svédországban például néhány híd és alagút kivételével ingyenes az úthasználat, és még jó pár európai országban ez a helyzet, így például Németországban is, igaz itt már nem sokáig.

Eredetileg 2016. január 1-jén lépett volna érvénybe a fizetős rendszer, de várhatóan az autópályadíjakat csak a 2017-es parlamenti választások után vezetik be. A tíznapos matricát 2,5 euróért lehet majd megvenni, a két hónapos matrica ára pedig hét euró lesz a tervek szerint. Vagyis 314 forintos euróval számolva 785 és 2198 forintos költséget jelent. Ami nagyon olcsónak tűnik, főleg ha az árakat ár-érték arány összefüggésben vizsgáljuk.

Grafika: Tóth Szabolcs

Az egyes országok az utak fizetőssé tételét matricás és a kapus rendszerrel oldják meg. Utóbbi általában jóval drágább, és komoly torlódások is kialakulhatnak, gondoljunk csak a nyáron teljesen beduguló horvát autópályákra. Igaz, a kapus megoldás esetén tényleg csak azért az útért fizetünk, amit használunk, csak hát ez rendszerint igen-igen sok. Horvátországban például a Letenyétől Zadarig tartó négyszáz kilométeres út 6 ezer 802 forintba kerül, de Franciaország még ennél is drágább, ott száz kilométer megtétele átlagosan 2355 forintba kerül, Olaszországban, ahol szintén fizetőkapuk vannak, a Trieszttől Velencéig tartó 135 kilométeres szakaszért 3 ezer 611 forintot kell fizetni.

Európában van jó pár olyan ország, ahol a matricás rendszert vezették be. A listánkon szereplő országok közül - ami az éves díjat illeti - messze a legdrágább a magyar útdíj, azonban a heti, vagy tíznapos matricák esetében már más a helyzet. Például a szlovák tíznapos matrica pár száz forinttal drágább, mint a magyar, holott harmadannyi autópályájuk sincs, mint nekünk. Persze az, hogy az útdíjat mennyire érezzük drágának vagy olcsónak, függ attól, hogy ki használja az utat. Egy svájcinak 10 ezer forint semmi, egy magyarnak azonban sok. Függ attól is, hogy milyen hosszan kanyarog az autópálya.

Németországban például csaknem 13 ezer kilométer hosszú, míg Romániában hétszáz kilométernyi autópálya sincs, ráadásul a magyarok által leginkább használt területeken jó, ha negyven kilométernyi pálya van. Igaz, Romániában nem is az autópálya használatáért, hanem egyáltalán az úthasználatért kell fizetni. Ugyanez a helyzet Bulgáriában is. Nem mindegy azonban az sem, hogy hol kanyarog az út: az Alpokban, ahol hidak és alagutak váltogatják egymást, vagy az Alföldön, ahol mindezekre nincs szükség. Érdekesség, hogy 2013 óta hazánknak pár kilométerrel hosszabb az autópálya-hálózata, mint az osztrákoké, holott 2003-ban még a harmadával sem rendelkeztünk, mint nyugati szomszédunk.

Nem mindegy, hogy az autópályák milyen minőségűek, és hogy az út menti szolgáltatások milyen színvonalúak. De ugyanígy figyelembe kell venni egy adott ország gazdasági színvonalát is, hiszen az útdíjfizetési kötelezettségre nyugodtan tekinthetünk adóként. Amikor megítéljük egy út árát, ezeket a szempontokat is célszerű figyelembe venni, meg persze azt, hogy mennyit megyünk rajta, harminc kilométert vagy háromszázat. Másrészről viszont beletörődhetünk sorsunkba, és tervezhető költségként belekalkulálhatjuk az autópálya díját utazásunk árába, mint valószínűleg az egyik legkisebb tételt.