2012.10.07. 05:46
Először az utasok lelkével foglalkoznak a ''sárga angyalok''
Veszprém - Nemcsak az autók szereléséhez, hanem az emberek lelkéhez is értenünk kell – vallja a veszprémi Mikhárdi István. A Magyar Autóklub egyik „sárga angyala” a Trabanttól a hatvanéves oldsmobile-on át a 109 milliót érő Porsche Carreráig sokféle kocsit javított már meg az elmúlt öt év alatt.
– Ha az autósok felhívják segélyhívó központunkat, a diszpécserek alaposan kikérdezik a bejelentőt a hibáról, egyúttal közlik a nem klubtagokkal a tarifát, azaz a kiszállás díját, ami magában foglalja a szerelés költségét is a ráfordított időtől függetlenül. Ha olyan súlyos a műszaki gond, amelynek szakszerű elhárítása csak műhelyben lehetséges – például elromlott a fék –, akkor nem küldenek ki bennünket. Azért így is akad bőven munkám váltótársammal, Szőke Ferenccel, főleg nyáron a Balaton mellett – meséli Mikhárdi István, aki autószerelő mestervizsgával rendelkezik, sőt, hét évet helikopter-szerelőként is lehúzott. A szolgálat reggel héttől este hét óráig tart, az éjszakai munkákra Székesfehérvárról és Zalaegerszegről is indulnak kollégái.
– Furcsa, de egy lerobbant autónál először az utasok lelkével kell foglalkoznom, mert a segélykérők egy része ilyenkor kiszolgáltatottnak érzi magát, többen bepánikolnak. Mindent megoldunk, szoktam mondani megnyugtatásul. Ha az elakadt jármű hibáját a helyszínen nem lehet megjavítani, akkor gondoskodunk az elszállításáról, valamint segítünk az utasok továbbutazásában. A segélyszolgálati járműveinkben használt hibakódolvasó számítógép többnyire lehetővé teszi a gyors és pontos helyszíni diagnózist. Évente megyünk fejtágítóra, hogy a legújabb típusok műszaki adatait, illetve a hibaelhárítás lehetőségeit megismerjük. Az esetek nagy részében elektromos problémát mutat a műszerünk, ami lehet érintkezési hiba, kiolvadt biztosíték, tönkrement izzó vagy egy-egy elromlott érzékelő. Van olyan jármű, amelyiknek az izzócseréjéhez annyira meg kell bontani az autót, hogy azt csak műhelyben tudjuk elvégezni. Jellegzetes sárga színű autóink satupaddal felszerelt mobil mini műhelyek sokféle alkatrésszel – többek között feltöltött, új csereakkumulátorokkal is. Univerzális víz- és üzemanyagcsöveket viszünk magunkkal, s az amerikai hadseregben kifejlesztett gumijavító felszerelést defekt esetére. Ha nagy a baj, akkor a kereket elszállítjuk a legközelebbi gumishoz. Sok mai személyautónak nincs pótkereke. Gondolunk arra, hogy az autósok egy része nem tartja magánál a kerékőr nevű speciális csavarfejet, nálunk ilyen is van. Ha egy alkatrészt kell cserélni, elugrunk a legközelebbi autósboltba.
Megközelítőleg 40 százalékos arányban hagyja cserben az autósokat az akkumulátor, részben nem megfelelő karbantartás vagy esetenként figyelmetlenség miatt: rajta hagyták a világítást vagy éppen a rádiót. Az utóbbi időben sokan laptopozással szívják le az akksit. Ilyenkor jön a bikázás, a segélyautó akksija segít. Ha mélygarázsban robban így le a kocsi s nehéz hozzáférni, előkerül a sárga angyalosok hordozható indítóakkumulátora.
– A segítségnyújtások tizedét teszi ki az autók kinyitása, amikor bent marad a kulcs... Sokféle érdekes eset történik! Megesett, hogy a kocsi gazdája ugyan nyitva hagyta az autóját – benne a kulccsal –, csakhogy a kutyája bentről rátette a mancsát a zárgombra. Az őrjöngő eb mellett szereltem... Az esetek döntő többségében nincs kéznél a tartalék kulcs. Ez akkor nagyon kellemetlen, ha külföldön vagyunk. Emlékszem, egy milánói fiatalember a húszmilliós BMW-jében felejtette a kulcsot. Amikor elhagyta a kocsit, az elektromos zárszerkezet egy idő után automatikusan körbezárt. Az indítókulcsot a sebváltókar mellől kellett kihorgásznom. Ha nem sikerül, be kellett volna törni az ablakot, aminek a javítása úgy 300 ezer forint lett volna. Ekkor is bábjátékoztam: a tenyérnyi nagyságú légpárnát becsúsztattam az ajtókeret mögé, majd annyira felfújtam, hogy a karosszéria és az ajtó között egycentis rés lett. Ezen keresztül a spéci drótkészlet egyikével kihorgásztam a kulcsot. Máskor ilyen módszerrel a zárgombot húzom fel vagy az ajtó belső kilincsét mozdítom el. Az egyik család a csomagtartóban felejtette a kulcsot, ekkor ki kellett törni a hátsó ablakot, hogy aztán a sílécek szállítására kihagyott nyíláson át kipiszkáljam a csomagok közül a kulcsot. Alaposan át kell gondolni indulás előtt, hogy hol tartjuk a pótkulcsot, különben kellemetlen, időt rabló helyzetbe kerülünk.
Az 55 éves Mikhárdi István, aki egész életét a szerelőműhelyek világában töltötte, ma sem emlékszik vissza szívesen arra a honfitársunkkal megesett történetre, amikor az illetőnek szétesett a sebváltó a teherautójában. Mikor közölte vele, hogy bizony szervizbe kell vinni a márkát, de ettől függetlenül ki kell fizetnie a kiszállás díját, a fiatalember megkérdőjelezte, hogy a formaruhás szerelő egyáltalán az autóklub embere. Amikor elhangzott, hogy jó, akkor hívjunk rendőrt, az autós a következő meglepő kijelentést tette: lehet, hogy álrendőr jön ki?
Pályafutása egyik legszebb sikerének tekinti Mikhárdi István, amikor idén tavasszal Füreden megjavította egy csaknem hatvanéves oldsmobile gyújtáselosztóját a szépszámú közönség gyűrűjében. – Fülre kellett beállítanom a gyújtást. Végig az lebegett a szemem előtt, hogy a szakmám becsülete a tét. A sikeres beavatkozást kevesen jegyzik meg, a kudarcot viszont mindenki – mondja a szerelő.