Vetkőzés, mint üzenet - Csiszér Zsuzsi festőnő a legrejtettebb énjéről

2011. március 16., 13:35 szerző: Bartuc Gabriella
Budapest - Két nagy alkotóperiódusa határán különös installációval vonta magára a figyelmet Csiszér Zsuzsi: női fehérneműből készített függönyt. Ezzel a lázadó gesztussal felrúg minden esztétikai finomkodást, mint ahogyan ez a művészettörténetben már többször lezajlott, talán, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz. Mi volt a célja ezzel a groteszk installációval? - kérdeztük a Budapesten élő veszprémi festőnőt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0

- Utoljára hiperrealista hűséggel megrajzolt női arcokat láttam Öntől a Várfok Galériában, ahhoz képest óriási változás az új installáció, ami tulajdonképpen használt női fehérneműből varrt függöny. Jól mutatna egy mai Casanova szobájában, de Kukorelly Endre Ezer és 3 nő című könyvét is eszembe juttatja. Csábítás érzelem nélkül, ami után csak a tárgyi bizonyíték marad? Vagy talált tárgyak osztálya? Mi volt a szándéka ezzel az alkotással, a megbotránkoztatás, vagy a fantáziánk felcsigázása?

- Folyamatosan arról gondolkodom, hogy ami bennem zajlik, hogyan tudom adott pillanatban a legmegfelelőbben kifejezni. Az izgat, hogy miképp tudok egy saját állandóságot létrehozni a különböző történetekből. A kollázsos-tépéses festményekkel kezdődött, hogy az igeidőket egymásba kezdtem vágni, és így újabb jelentése lett mindennek, a fájó emlékek viccesekké váltak, a virító női portrék újra lettek gondolva. Jobban az arc mögé helyezkedtem, mint a régebbi festményeken. Aztán innentől fogva kézenfekvő volt a "vetkőzés", a sok felesleges ruhadarab leszedése, amik persze sok mindent jelképeznek: nemiséget, társadalmi-és szociális hovatartozást. Szívesen használom a körülöttem lévő tárgyakat, - így ezeket az intim ruhadarabokat is - médiumként. Valahogy a sok fehérnemű egymás mellet összerakva furcsa és direkt - mint ahogy az "összevarrt"/tépett képek is. A bugyifüggönyben a nők képét vizionálom, minden alsónemű egyfajta létnek a darabja, és egy erős hálót alkotnak együtt.

- Az erotikus kollázsok is nagy változást jelentenek az arcképekhez képest. A tematika, a női arc maradt, de a technika változott. Valóban tépi, szaggatja ezeket a kollázsokat, véletlenszerűen? Ilyen tépős kedvében van mostanában?

- Egy ideje, igen. A tépés, mint olyan, egy indulat következménye. Akár lehet véletlenszerű. A megfejtéshez rakosgatom össze, hogy közelebb jussak a megismeréshez. Általában olyan dolgokat vagdosok szét, amik tartalmilag és képileg is izgatnak, ezért már kezdek közelebb jutni az absztrakt lényegéhez, ezt most kezdem kapizsgálni. Érdekes játék is egyben.

Csiszér Zsuzsi: Jobban az arc mögé helyezkedtem, mint a régebbi festményeken (Fotó: Gáspár Gábor)

- Mennyire önéletrajziak a témái? Vagy teljesen fiktívek?

- Minden személyes. Még akkor is, ha a kép címe erre nem utal, vagy látszólag idegenek a részletek. Minden munkánál, legyen az festmény, vagy vágódeszka, akarva-akaratlanul feljön a legrejtettebb énem (nevezzük így), amivel meg kell birkóznom, ezért a tépésgyakorlat egyben analízis is az önismeret kérdésében.

- Hol lesz legközelebb kiállítása, mire készül?

- Jól rákérdezett az előbb, mert a következő kiállításom "Napló" címmel nyílik meg a Várfok Galériában, ahol egy kézzel írott napló-papírtekercset is bemutatok. A Kiscelli Múzeumban március 31-étől Átjárás címmel állítok ki, de ez még titok. Miskolcon pedig éppen most nyílt kortárs női videó kiállítás, március 8-án, amelyen én is résztveszek.

A kollázsos-tépéses festményekkel újabb jelentése lett mindennek, a fájó emlékek viccesekké váltak (Fotó: Archív)

- Bár kiállításban nincs hiány, mégis úgy tűnik, hogy alig vesz tudomást a saját művészeiről a hazai közönség. Ön blogot is ír, angolul is felrak szövegeket, így keresi a közvetlen kontaktust a nézővel?

- Nekem az a fontos, hogy találkozzam hasonló gondolkodású emberekkel, nagyon nagy élmény komoly és jó művészeket találni, azokon kívül, akiket már ismerek. Igen, az interneten erre valóban van lehetőség, egyre inkább. Annyira jó, hogy olyan helyekről is ismerek művészeket, ahová személyesen még nem jutottam el. Nekünk is jó, ha más országokban tudják, hogy létezünk. Kellenek a blogok, hogy az inspiráció szabadon áramolhasson. Ez olyan, mint amikor mondjuk egy fizikus feltesz egy tételt, vagy egy képletet, ami még nincs befejezve, aztán valahol a világban hozzáírnak, és szép lassan egy nagy alkotó csoporttá válnak.

 

Csiszér Zsuzsi festőművész 1972-ben született Veszprémben. Gimnáziumi tanulmányai után Szombathelyen elvégezte a tanárképzőt rajz-történelem szakon, majd 1991-1996-ig Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, festő szakon, utána két éves posztgraduális képzésen vett részt. Budapesttől Párizson át Helsinkiig sok egyéni és csoportos kiállítása volt. Strabag-díjas. 2007-ben elnyerte a Veszprémi Tavaszi Tárlat MAOE-nívódíját.

Bartuc Gabriella

2011. március 16., 13:35 szerző: Bartuc Gabriella

Részletes műsor



Műsorok betöltése...