2017.02.17. 16:25
Tragikum és irónia
Fontos, hogy közvetlen hangon írjak. Nem tudok másként írni, csak amilyen vagyok, fogalmazott Háy János író, költő a Művészetek Háza Olvasólámpa című sorozatának programján a Dubniczay-palotában.
De milyen ő valójában? Pesszimista írónak könyvelték el, az okoskodás, irónia és a tragikum jellemző rá, a novellisztikus, gondolkodó írások, állította. A beszélgetést, a felolvasást is a humor, az őszinteség hatotta át: Háy János közvetlenül beszélt önmagáról, arról, hogy ne vegyünk mindent stabilnak és biztosnak, próbáljunk új felismerésekre jutni.
Háy János
Fotó: Pesthy Márton
Gyerekeknek elvétve ír, talán azért, mert "gyermeteg minden könyve", vallotta. Vonzódik a képzőművészethez, amatőr festőként minden érdekli, nagy merészséggel hatalmas képeket készít, gondolkodása az avantgárdból indul. Véleménye szerint az irodalomnak nem feladata, hogy átformálja a közéletet, az egyes embereknek van ilyen feladatuk. Egy jobb társadalomban hisz, és abban, hogy ez megteremthető. A közösségi hálón nincs jelen, az aktuális közéletiségben nem vesz részt.
Beszélt a Cseh Tamással, Bereményi Gézával és Bérczes Lászlóval való kapcsolatáról. A programon olvasott novellát A bogyós-gyümölcs kertész fia című novellafüzérből (ahogy ő fogalmazott), vicces, de lélektelen szöveget, a Lajos utolsó levele Feri feleségéhez címűt, novellát Házasságon innen és túl, a Szeplőt. Az Ország, város, fiú, lány című műve tavaly jelent meg, sokan szerették, és a kritika sem volt olyan negatív vele szemben, mint egy korábbi alkalommal, amikor azt írta: Háynak nemcsak lefelé, de oldalra sincs útja.
