Történelem az élete

A nyolcvanhét esztendős kémikus, tolmács, Farkas István úgy tekint önmagára, mint aki a történelemben él.

- Mátyás király szülővárosában, Kolozsváron töltöttem a fiatalságomat. Tízéves voltam, amikor a bécsi döntést követően Észak-Erdélyt visz-szacsatolták az anyaországhoz, így 1940-től 1944-ig Magyarországon éltem. Láttam Horthy Miklós érkezését, amit az újságok úgy közöltek, hogy „fehér lóval a hátán” vonult be Kolozsvárra - idézte fel humorosan. Megrendítő történetet mesélt édesapjáról, aki 1916-ban a Monarchia seregével Galíciában harcolt az oroszokkal.

- Amikor apámat meglőtték, összeesett, megfagyott, majd egy sírgödör szélére helyezték. Az öccse a szomszédos századnál szolgált, kereste testvérét a halottak között. A lövés után egy nappal friss vér csepegett a testéből. Ki-derült, hogy életben van  - mondta Farkas István.

A legborzalmasabb élményeként az 1944-es amerikai bombatámadást említette; a romeltakarításban vett részt cserkészként.

- A mi házunkat is szétlőtték, ekkor apám a kórházban dolgozott kazánfűtőként. Mivel Galíciában megtanult néhány szót, tudott beszélni az orosz katonákkal, akik elfoglalták az otthonunkat. A mi lakásunk lett az első orosz vonal szálláshelye. Később oroszok mentették meg apámat a román katonáktól - idézte fel a kémikus, aki számára egy új élet kezdődött, amikor Románia visszafoglalta a területet.

A fiatalember 1953-ban fejezte be tanulmányait, a Bolyai Egyetem kémia tanszékén diplomázott. Úgy véli, hogy az 1956-os események az erdélyi magyarságon csattantak. A családot újabb tragédia érte, amikor a kémi- kus unokaöccsénél találtak egy röplapot, és letartóztatták. Nyolc éven át gályarabhajón tartották, a szabadulását követően pedig megfenyegették: senkinek nem mesélhetett a történtekről. Farkas István jóval később szerzett tudomást a rokona gályarabhajón töltött évekről, és ez rendkívül megrázta. Hasonló megrendüléssel beszélt az ország tragikus sorsáról, a trianoni döntésről és a szomszédok magyarok iránt fenntartott gyűlöletéről. Szomorú napnak nevezte azt, amikor megszüntették a magyar oktatást Romániában.

- Egy nemzetiséget úgy lehet tönkretenni, ha elpusztítjuk az egészségügyét és az oktatását. Az óvodák és a gimnázium után az egyetem következett. Ceausescu egy gyűlésen előadta, hogy ha mindenki román állampolgár, és mindenki ismeri a román nyelvet, akkor nincs szükség arra, hogy más nyelven is folyjon oktatás, mert ez szeparatizmust szül. Így öt perc alatt megszűnt a magyar ok-tatás, a hír hallatára három tanár öngyilkos lett, köztük Csendes Zoltán rektorhelyettes, a romániai számítástechnikai intézet irányítója - ismertette a kémikus. Hozzátette: az összevont intézménybe a hozományt a magyar egyetem vitte, és 1959-ben megkezdődött az együttélés.

Farkas István az általa létrehozott üzemben 1992-ben

Farkas István szívesen mesél az akkori közélet eseményeiről, az elszenvedett borzalmakról, de a vidám történetekről is. Megfogalmazta, hogy akkoriban sok ember gerince elferdült, és két párt-ra szakadt az ország. Voltak, akik haszonélvezetből vagy a jó élet reményében meghajtották a derekukat és elárulták a magyar nemzetet; míg mások hittek és reméltek.

- A háború után még három évvel is élt egy magyar század Erdélyben, és várta a csodát - mondta Farkas István, aki egykori diákjával kötött házasságot. A fiuk 1960-ban született, a lányuk két évvel később.

- Amikor a gyerekeket az egyesített román iskolában elkezdték összeverdesni, beadtam az útlevélkérelmet. Először vissza-utasították, majd külügyminisztériumi kihallgatást kértem, és megkaptam az engedélyt. Lemondtam a román állampolgárságról, és mint hontalan, kértem a kitelepülésemet. Az egyetemi vizsgák után elhagytuk az országot - mondta a családfő.

1974-ben Veszprémben telepedett le, a gyermekei 14 és 12 évesek voltak. Először a Péti Nitrogénművek alkalmazta kutatómérnökként, de néhány hét után a Máfki, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet kérte fel munkatársának.

- Amikor az áttelepülésem utáni első november 7-ei ünnepségen hangosan énekeltem a Himnuszt, mindenki hátrafordult és engem nézett. Másnap még a párttitkár is felhívatott azzal, hogy „Farkas elvtárs, maga itt ne magyarkodjon” - mesélte Farkas István. A kutatóintézet csoportvezetőjeként emulziós kísérelteket végzett a munkatársaival. Ultrahanggal sikerült vizet vinniük dízelolajba, ami nagy eredménynek minősült. A kémikus az életműve csúcsának annak az üzemnek a létrehozását jelölte meg, ahol nikkelkarbonilt állítottak elő, és megoldották az ország ellenállásgyártását. Hulladékból vontak ki fémeket porkohászati célokra.

Farkas István az 1980-as évektől a városnak és a megyének a nyilvántartott tolmácsa is volt, valamint baleset-megelőzési programban vett részt. A nyugaton dolgozó román vendégmunkások sok problémát okoztak a közlekedésben. A herendi benzinkútnál leállították, és megkérték őket, hogy pihenjenek egy-két órát, kávét adtak nekik, és felhívták a figyelmet a veszélyesebb kereszteződésekre.

Tolmácsként Farkas István segítette a baleset-megelőzési célok megvalósulását, de számíthattak rá rendőrségi kihallgatásokon, illetve bírósági tárgyalásokon is. A nyugdíjas úr még mindig vállal tolmácsolási feladatokat büntetőeljárásokban. A fia Olaszországban szerzett hegedűkészítő diplomát, a lánya a nyelvtanári végzettsége mellett virágkötészetet is tanult. Az özvegyen maradt férfi a szintén özvegy párjával sok időt tölt Alsóörsön. A nyugdíjas pár fontosnak tartja az egészséges életmódot, és egy nem mindennapi feladatba kezdtek.

- A kiváló antioxidáns hatással bíró vörös szőlő magját és héját dolgozzuk fel, és sok pozitív visszajelzést kaptunk - mondta Farkas István, aki 87 évesen is jó testi és szellemi egészségnek örvend.