Tisztelgés Prince előtt - A The NPG zárta a VeszprémFestet

A tavaly elhunyt, Grammy-díjas Prince egykori kísérőzenekarának fellépését Mészáros Zoltán fesztiváligazgató konferálta fel, megjegyezve, az együttes 1990-től 2013-ig a minneapolisi zsenit kísérte a világ minden pontján.

A prémium zenei fesztiválon első alkalommal lépett fel tribute zenekar: a The NPG koncertjével megidézte és ünnepelte Prince-t. Utoljára 2013-ban játszottak együtt, amikor az előadó új irányt vett és 3rdEyeGirl néven új együttest alapított. 2015-ben azonban a The NPG néhány tagja újra összeállt, hogy Prince-szel megalkossák az énekes utolsó stúdió albumát, a Hit n Run Phase Two-t.

Fotó: Penovác Károly

A mintegy kétórás koncertet egy nagy slágerrel, a funkys, dögös Sexy MF-fel nyitották, majd szinte megállás nélkül hömpölygött előre a produkció: hol a rock kapott nagyobb szerepet, hol a funky, hol popposabb elemek váltak hangsúlyossá. A dalokat olykor rapbetétek színesítették, máskor a szólógitáros játéka varázsolta el a publikumot. A közönség nagyobb része együtt élt a zenével és az együttessel, a koncert előrehaladtával sokakat késztetett mozgásra az együttes: a tribünről többen úgy döntöttek, a békés üldögélés helyett inkább a küzdőtéren táncolnak, ugrálnak. Az együttes – köztük négy gitáros, két billentyűs, dobos és énekesek – rendkívül profin, energikusan és lelkesen muzsikáltak végig, a közönséget többször bevonva  az éneklésbe.

A koncert  tetőpontja talán a Nothing Compares című dal átdolgozott előadása volt. Először csak a zongorista játszott, majd csatlakozott az énekes, a dal végére már a banda többi tagja is a színpadon voltak. Bár a melódiát Sinead O'Connor szerezte, a dalt feldolgozta Prince és a The NPG a kilencvenes évek elején. A szerzemény elhangzása nemcsak ezért volt az egyik legemelkedettebb pillanata a koncertnek, hanem azért, mert témájának megfelelően egyértelműen az énekes hiányára is utalt (nem véletlenül mutatott az ég felé az énekes a dal legvégén). A zenekar ezután rátett még egy lapáttal, és ahogy az irodalmi művek szerkezetében is a tetőpont után jön a megoldás, itt sem volt ez másként.

A kitartó visszatapsolás után még két ráadást játszott az együttes. A két dal között a koncerten többször is emlékezetes szólókat játszó gitáros, Mike Scott arról beszélt, Prince nemcsak a vezetőjük volt, hanem olyan közel állt hozzájuk, mintha a testvérük lett volna. Ezután óriási kontrasztott jelentett az a néhány másodperc, amíg az együttes és a közönség némán emlékezett a popikonra: a már lassan két órája  óriási hangerővel zakatoló koncerthez képest egy rövid időre teljes némaságba burkolózott az Aréna. A felemelő pillanat a  zárószámmal hosszabbodott meg. Az együttes az előadó egyik leghíresebb dalával, a Purple Rainnel búcsúzott, amelyet Prince mellett a néhány hete elhunyt, a korábban a The NPG-vel is  turnézó John Blackwell dobos családjának is ajánlottak.