Kultúra

2017.06.11. 09:25

Komolyan az abszurdról - Tárlatvezetés Szőke András stílusában

BALATONFÜRED - A többség számára új oldalát mutatta meg Szőke András filmrendező a Vaszary Galéria finisszázsán: a népszerű rendező rendhagyó tárlatvezetésével zárták le az elmúlt két hónapban látható Daumier-kiállítást.

Sági Ági

A többség azt hitte, hogy a XIX. századi francia karikaturistát és Szőke Andrást az abszurd köti össze, hiszen a rendezőt groteszk humoráról ismerik a legtöbben.

A közönség itt egy komoly emberrel találkozhatott, aki valóban azt tűzte ki célul, hogy megpróbálja fellebbenteni a fátylat a nem könnyen emészthető litográfiák hosszú soráról. Bár ezt a kiállítást most látta először, az látszott, hogy Daumier munkássága nem idegen előtte. Szőke András elmondta, hogy egészen 1988-ig úgy tűnt, hogy festőművész lesz belőle. Mestere is volt, a Szőnyi István-tanítvány Szlávik Lajos személyében.

Elmondja, hogy körülbelül 2000 képe van, és a mai napig fest, főként tájképet és csendéletet, általában akrilfestékkel. A tárlatvezetést az emeleten kezdi. Azt mondja, hogy úgy tudjuk megérteni, nemcsak ezeknek a munkáknak, de minden grafikának az üzenetét, ha egyedül, elcsendesülve figyeljük meg őket. Mondjuk úgy, hogy egy film egy kockájaként, egy kiragadott pillanataként szemléljük az alkotást.

Ha nemcsak a képet látjuk, de odaképzeljük mögé a kort, melyben készült, a környezetet, a hangokat, a szagokat az illatokat. Daumier kapcsán fel is festi nekünk az 1800-as évek Franciaországát, és, hogy jobban megértsük, az 1800-as évek Magyarországát is.

Szőke András olvas a gesztusokból a Daumier-kiállítás finisszázsán
Fotó: Sági Ági

Amikor a terek megvilágítása még gyenge volt, az ablakok kicsik, a konyha füstös volt, még az előkelő polgárok házában is, amikor még nem leugrottak az emberek a művészellátóba, hanem maguknak keverték a festéket. Akkor alkotta Daumier aprólékos munkáit, melyekben tökéletesen játszik a fénnyel és árnyékkal, melyekben sokszor mintha nagyító alatt látnánk az embereket.

A korántsem tökéletes embereket, nagy hassal, tokával, nagy orral. Gesztusaik leírják párkapcsolataikat is. Minden képet tovább lehet gondolni, mindegyikhez lehet történetet mesélni. És Szőke András meséli is ezeket a történeteket, véletlenszerűen megállva egy egy képnél, filmszerűen továbbgondolva a jelenetet. A képek önmagukban nem humorosak, inkább valamilyen drámát ábrázolnak. Azért lesznek viccesek mégis, mert megértjük őket. Olyan viszonyrendszereket, jeleneteket ábrázolnak, melyeket mindannyian átéltünk.

A művészről készült fényképet nézegetve kiderül, hogy Daumier végig saját magát rajzolta, saját magát kritizálta, saját gyengeségeit figurázta ki alkotásaiban. Szőke András hatalmas tisztelettel áll a francia mester munkássága előtt, és végső tanulságként levonja, hogy önirónia és dráma nélkül nem lehet humorosat vagy groteszket alkotni. Mi, akik meghallgattuk, hiszünk neki.

Gyermek a képzőművészetben címmel nyílik június 24-én a Vaszary Galéria következő kiállítása.

A 17. századtól napjainkig készült művekből válogató kiállítás minden teremben egy-egy témakört jár körül, egymás mellé helyezve, ütköztetve a különböző korok képalkotását. Az anyaságról, a családról, a nemi szerepekről, a játékról, az iskoláról, a szegénységről, a háborúról szólnak ezek a művek, melyek nem árulkodnak a modellállás unalmas és fárasztó munkájáról.

 

A kiállítás kurátora Révész Emese művészettörténész. 11 órakor a kiállítást Jeney Zoltán író és műfordító nyitja meg.

 

A tárlat 2018. január 8-ig lesz látható Balatonfüreden.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!