Legjelentősebb íróink és költőink megemlékeztek a Somlóról és legendás boráról

Hazatérve az élmény hatására a könyvespolcomról Vaczkó László Vonzás és varázslat (A Somló az irodalomban) című kötete került a kezembe. Mindig szívesen lapozgatok bele, hisz Bibliának tekintem, mivel a kihunyt tűzhányóról szóló írások, versek, művek „szétszórtan csillogó gyémántszemecskéi irodalmunk kincsesbányájának”.

A somlai vár madártávlatból

A Somlóval összefüggő irodalmi hagyományok számbavételekor – a messzi múltba is visszatekintve – nem lehet átsiklani azon művek fölött, amelyek már századokkal ezelőtt valamilyen oknál fogva e tájhoz kapcsolódóak voltak.

Szent István király szobra a kereszttel a hegytetőn

Szobrászpince a hegy déli oldalán, a bazaltsziklák alatt

Már a hegy nevét illetően is többféle feltételezés látott napvilágot. Cseresznyés Sándornak (Veszprém megye tisztifőorvosa) A nagy Somló hegyről, váráról, Somlóvásárhelyről értekező, 1848-ban kiadott műve is erről tanúskodik. A Somló, a somlai gyakran, szinte rendszerességgel feltűnik gróf Széchenyi István, Bél Mátyás (történetíró) írásaiban is.

Somlóról szóló kiadványok, középen a Vonzás és varázslat című kötet.

Beudant Francis Sulpice (1787–1853) francia mineralógus és geológus 1818-ban, beutazva hazánkat, eljutott a Somlóra is, és Párizsban 1822-ben megjelent munkájában erről élményszerűen számol be. A kalandos életű, szép szavú lírikus, Kisfaludy Sándor a Himfy szerelmeiben vall a bazaltpiramishoz kötődő vonzalmáról, szeretetéről, egyben mint itteni szőlőtulajdonos: „Amott látom domborodni / Nagy Somlónak kalapját...” Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című neves művében dicséri a hegy küllemét. Vörösmarty Mihály sem feledkezett meg róla. Ez a tüzes bornak és a gyakori vendégségnek köszönhető, mivel ilyenkor nem mulasztották el hangulatos órákon somlai borral koccintva újra és újra megpecsételni barátságukat. Ennek a remeke a Jó bor költeménye, melyben fölmagasztalja a Somlót: „... Rideg Somló, térföldi remete / Reád száll a mezők lélekzete”.

Egy Márai Sándor-idézet: „A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságágól. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”

A felsorolásból természetesen nem maradhat ki a közeli születésű, iszkázi Nagy László és testvéröccse, Ágh István sem, akiknek verseiben visszahallik a természet hárfahúrjain pengő, de a dolgos hétköznapokkal harmonizáló végtelen hegyi csönd. A magyar irodalom meghatározó alakjának, Márai Sándornak pedig megsértenénk emlékét, ha azt állítanánk, hogy nem szerette a bort. Számára a somlai jelentette a non plus ultrát.

Vörösmarty Mihály-emléktábla a Tornai pincészetnél

Hamvas Béla is csodálattal zeng a Bor filozófiájában a nászéjszakák boráról: „...számomra az a szoláris bariton, de szimfonikus hímbor, mely a legmagasabb teremtő spiritualitás olaját tartalmazza, és pedig boraink közül egyedülálló tömény tisztaságba...”

Mikszáth Kálmán is sokat járt a hegyen Szvoboda Vencel pápai szőlősgazda meghívására. Ismert regényének egyik jelenete itt játszódik, a Noszty fiú és Tóth Mari somlai szüretkor csárdást jár. Az író egyben a Somlót „Isten itt felejtett kalapjának nevezi.”

Czeidli József