Puskás László görög katolikus lelkész, festőművész, író vallott hivatásáról

A Padányi gimnáziumban megtartott előadásában a vendég munkásságának jelesebb állomásait idézte fel, és vetített képeken szemléltette szakrális alkotásait. A lelkészt paptestvére, Janka Ferenc veszprémi görög katolikus parochus mutatta be az egybegyűlteknek. A kárpátaljai, ungvári származású művész görög katolikus papi családban született és nevelkedett, édesapja hitvalló lelkész volt, akit huszonöt évi kényszermunkára ítéltek, rézbányában raboskodott a Gulágon. Környezete és a már gyermekként megélt sorsfordító családi események hatására fordult figyelme felnőttként, alkotóként és lelkészként a vértanúk és hitvallók tanúságtétele felé, s törekedett emlékük megbecsülésére, példájuk értékeire rámutatni, erkölcsi elkötelezettségüket felmutatni. Művészi pályájának első alkotói periódusában festőművészi tálentumait bontakoztatta ki, képei azonban elütöttek az akkoriban a Szovjetunióban elvárt szocreál stílustól, sem pártosak, sem népi realisták nem voltak, így háttérbe szorították. 1974-ben családjával repatriált.

Puskás László görög katolikus lelkész, író tartott előadást. Fotó: Toldi Éva

A profán témák után figyelme hamarosan a szakralitás felé fordult, ikonfestőként, később mozaikművészként is alkotott. Görög katolikus templomokba falképeket, ikonosztázokat festett, többek között Nyírkátán, Galsán, Gávavencsellőn, Sárospatakon, Felsőzsolcán és Vizsolyon is láthatók alkotásai, legjelentősebb munkái a hajdúdorogi székesegyház mennyezetképei, melyeket vetített képeken is szemléltetett. Ökumenikus gondolkodásának jele, hogy a vizsolyi görögkatolikus templom Krisztus-ikonjának aljára odafestette a bibliafordító Károli Gáspár és a jezsuita Káldi György portréját is, a hely szelleméhez kapcsolódva. A szovjet rendszer összeomlása után 1993-ban a Munkácsi egyházmegye áldozópapjává szentelték.

A lelkipásztori hivatás mellett is folytatta művészi tevékenységét, a '90-es évektől templomi homlokzati mozaikokat alkotott Újvidéken, Ungváron, Egerben, Bécsben. Legemlékezetesebb kutatómunkája volt az 1947-ben meggyilkolt Romzsa Tódor görög katolikus püspök boldoggá avatásáért végzett promotor iustitiae (az igazságosság előmozdításáért) tevékenysége, vallomásgyűjtő és életrajzírói tevékenysége, mellyel P. Szőke János posztulátor atya munkáját segítette elő. A vértanú püspök földi maradványait is ő találta meg 1998-ban az ungvári görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A 2001-ben boldoggá avatott püspök helyreállított nyughelyére ő készítette el ereklyés ikonját (melyet monostorapáti műhelyében alkotott), s a templom homlokzatán is mozaikképen örökítette meg a főpap emlékét. Szemléltette másik jelentős munkáját, a krakkói Isteni irgalmasság-bazilika magyar kápolnájában elkészített magyar szentek portréit, mozaik-ikonjait.

Az előadás utáni beszélgetésben vallott papi-művészi hivatásáról, s arról, hogy soha nem saját elképzelései szerint szolgált az egyházban, hanem mindig a „Legyen meg a Te akaratod" mottó jegyében kutatta, mit akar az Úr, milyen feladatot ad elé, s azt igyekezett teljesíteni.