Öröm, félelem és izgalom - Dobos Ildikó huszonöt év után újra Veszprémben

Évtizedek óta nem járt Veszprémben, nem volt itt a Petőfi Színház társulatának ötvenéves évfordulóján sem 2011-ben. 1991-ben az igazgatóváltásnál a másik jelöltet támogatta, több mint tízen mentek el a színházból. Kényes téma, talán már nem is érdemes róla beszélni, Dobos Ildikó sem a múltba néz: az érdekli, ami ma van és holnap lesz, előre kell tekinteni. A nézőket azonban érdekli a múlt, huszonegy évet töltött a Petőfi Színházban, 1970-től 1991-ig, mint mondja, itt lett kislányból felnőtt színésznő. Az elválás annyira fájt neki, hogy Veszprémet megközelíteni se tudta.

- Nem jöttem le Szobi (Szoboszlay Sándor - a szerk.) temetésére, a róla szóló könyv bemutatójára sem, felesége halála talán még jobban megviselt. Nem bírtam Veszprémbe betenni a lábam. Az olvasópróbára a nagyobbik fiam hozott le, végig velem volt, ő vitt haza, azt gondoltam, nem fogom kibírni, hogy Veszprémbe megérkezem. Huszonöt év alatt sokat változott a város, amennyit fiatalodott, annyit öregedtem én. Amikor sétáltam a városban, leszólítottak az utcán. Ezt a pályát nem lehet megfizetni, de amikor a nézők megismernek, tapsolnak és huszonöt év után leszólítanak, ennél nagyobb boldogságot nem tudok elképzelni. Sajnos a kortársaim közül már senkit nem találtam itt Meszléry Juditon kívül. Nyirkó Pista, Szeles Józsi, Perjési Hilda, Palásthy Bea akkor még gyerek volt, most érett, felnőtt színész mind.

Ray Lawler A 17.baba nyara című darabját 1980-ban mutatták be a Petőfi Színházban, Pethes György rendezésében. Dobos Ildikó Pearl szerepét játszotta, színpadi partnere Szoboszlay Sándor 
Fotó: archív

Dobos Ildikó a főiskola elvégzése után Miskolcra szerződött. Nagyszerű igazgatója volt, közli, Lendvai Ferenc mindenfajta szerepet játszatott vele az első négy évben.

- Nagyon fontos a színésszel való bánás, az odafigyelés, hogy az igazgató tudja, a színész öt év múlva mire lesz alkalmas - mondja. Bár ő magának soha senkitől semmit nem szeret kérni, Spányik Évát megkérte, kérdezze meg a veszprémi igazgatót, nincs-e szüksége egy huszonnyolc éves színésznőre.

- Itt voltunk egy korosztály, Majczen Mari, Meszléry Jutka, Demjén Gyöngyvér és én. Szinte egyidősek, de más egyéniségek, nem ütöttük egymás szerepkörét, nem alakult ki köztünk féltékenység. Olyan volt a színházi légkör, hogy az egyik darabban az egyikünk volt a főszereplő és a másik statisztált mellette, a következőben fordítva. Ha kínlódtam egy szereppel, megkértem valamelyik kolleginát, üljön be a próbára, nézze meg, mit csinálok, hol rontom el. Nagyon összetartó közösség volt a veszprémi. Működött a klub, a régi színészházban összeültünk esténként beszélgetni. Az egyik előadásnál, amikor egy gyenge rendezőt kaptunk, éjjel megbeszéltük, megrendeztük a darabot.

Dobos Ildikónak Tánczos Tibor volt a stabil színpadi partnere, Cserhalmi György és Joós László a fiatal partnere. Szoboszlay Sándorral is sokszor játszott együtt. Imádta őt nézni a nézőtérről, próbák alatt, mondja, de játszani nem szeretett vele, eldumálta a próbákat, ő pedig egy próbálós típus.

- Fontos, hogy egy igazgató felmérje a fiatal színész adottságait, gondolkodjon az egyéniségében. A veszprémi színházban huszonegy év alatt csak két igazgatóm volt, Pétervári István és Hegyeshalmi Laci. Csak úgy lehet egy társulatot építeni, ha az igazgató több évre előre gondolkodik. Veszprémben Európa legjobb rendezői dolgoztak: Oleg Tabakov, Ulf Reiher. Pethes György, Horvai István meghatározó egyéniségei voltak a színháznak, nagy előadásokat hoztak létre. Latinovits ugyan rövid időt töltött a Petőfi Színházban, de erőteljes egyéniség volt, rengeteget tanultam tőle is. Paál Istit és Mácsai Pált is meg kell említeni, aki a Macskajátékot rendezte. Korábban rám mindig a kislány szerepeket osztották. Harminckét éves lettem, már megvolt a második gyerekem, és megkaptam egy kislány szerepét. Azt mondtam az igazgatónak, ha még egy naivát rám oszt - amihez már tizenhat évesen sem volt semmi közöm -, felbontom a szerződésemet és elmegyek. Többet nem osztottak rám. Utána minden átmenet nélkül megkaptam Horvai István rendezésében Németh László Matthiás panzió című drámájában egy negyvenkilenc éves vénlány szerepét, azt imádtam. Életemben szerepet nem kértem, nem adtam vissza; ha egy segédszínésznő visszaadott szerepet, én eljátszottam azt, nagy örömmel. Később jöttek a Németh László-szerepek, majd a Lady Macbeth, a Bánk bán, az Árva Bethlen Kata, a zenés vígjátékok, A helység kalapácsa.

Dobos Ildikó a veszprémi színházból Miskolcra szerződött. A nyári Szolnoki Színházi Fesztivál nézői hiába várták, hirtelen jött súlyos műtétje akadályozta meg, hogy a seregszemle főként szakmai közönsége láthassa őt. Vérömleny keletkezett az agyhártyája és a koponyája között. Nem tudott járni, beszélni, írni, nem emlékezett semmire. Szolnokról helikopterrel vitték Budapestre, a Szent István Kórházba, logopédus, gyógytornász dolgozott vele, ott ült mellette az unokatestvére, ő is támasza volt. Három hónappal a műtét után már játszott Szegeden O Neill Utazás az éjszakába című drámájában, pokoli akaraterővel. Fellépett Szolnokon, vendégként Tatabányán, a Pesti Színházban, a Gyulai Várszínházban, majd egy fiatal rendező, Czeizel Gábor hívta őt Debrecenbe, hogy szeretne vele dolgozni. 2010-ben hivatalosan visszavonult, pedig szerződése volt Vidnyánszky Attila igazgatónál. Megbetegedett a férje, négy és fél hónapig ápolta őt, erősen tartotta magát, utána összezuhant. Mint mondja, képtelen volt színpadra menni.

Nagyon összetartó közösség volt a veszprémi, mondta Dobos Ildikó
Fotó: Nagy Lajos

- Mielőtt megkeresett Oberfrank Pál igazgató, Csobánka - a falu, ahol élek - egyesülete kért fel, hogy egy évfordulón mondjak verset. Azt mondták, vegyél erőt magadon, már muszáj színpadra menned. Négy év után a mostani az első színpadra lépésem, ráadásul huszonöt év után tudtam betenni a lábam Veszprémbe. Örülök, félek, izgulok, ez a három érzés egyszerre van bennem. Millerné kis szerep, de négy év kihagyás után nem árt kisebbel kezdeni. A próbákon és a színpadon nagyon jól érzem magam, de már tegnap, mikor néztem az Abigélt, és ment fel a függöny, a nézőtéren gyomorgörcsöt kaptam az idegességtől. Haumann Péter játssza Millert, aki egy évvel előttem végzett a főiskolán, de se színpadon, se filmen nem találkoztam még vele. Nagyon tisztelem a színészetét. Úgy érzem, harmonikusan dolgozunk együtt. Eperjes Károly rendező számomra egy csoda. Felkészült, tudja, mit akar, jól ismeri a kort, színészben gondolkodik, egy energiabomba. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Remekül vezeti a színészeket, odafigyel rájuk, célja, hogy a színész jó formát fusson, úgy, hogy közben az előadás egészet alkosson.

Azt a kérdést senki ne tegye fel neki, mi lesz ezután, mondja Dobos Ildikó. Erre még nem tud válaszolni, mással, a készülő előadással van elfoglalva.

Dobos Ildikó huszonöt év után jött vissza Veszprémbe. Öröm, félelem és izgalom van benne a Petőfi Színház jövő heti bemutatója kapcsán. Az Ármány és szerelem című színműben Millernét alakítja.