2015.05.15. 14:47
Szolnoki Tibor nem hisz a farmernadrágos operettben
Veszprém - Abban a zenés színházban hiszek, amelynek alkotói, résztvevői a valóságban megélt, hiteles és őszinte érzelmeket közvetítenek a színpadon - hangsúlyozta Szolnoki Tibor, a magyar színjátszás népszerű egyénisége, aki nem hisz a farmernadrágos, modernizált operettekben.
Szolnoki Tibor alapító és meghatározó tagja lehetett a Rock Színház csapatának 1980-ban. Az Evita hazai premierjén Magaldit játszotta, majd a társulat megalakulása után a Sztárcsinálók című rockopera ősbemutatóján Nérót formálta meg olyan sikerrel, hogy játékát egyesek Peter Ustinov alakításához hasonlították. A népszerű színművész ezután az operettek világát választotta, s azóta is a műfaj kiemelkedő egyéniségei és képviselői közé tartozik.
A Jászai Mari-díjas színművész pályafutása során a Csárdáskirálynőben játszott a legtöbbet. Az 1980-as évektől szerepel Kálmán Imre népszerű művében. Bóni grófot játszotta az Operettszínház hosszú évekig futó sikerelőadásában magyar és német nyelven, Budapesten és Münchenben. Mint a világ legjobb Bónija " fellépett a bécsi Volksoperben, saját színházi társulatával, az Operettvilág Együttessel Japánban, Kolumbiában, Svájc és Németország színházaiban sikert sikerre halmozva. Így ezt a szerepet több mint ötszázszor játszotta el.
Feri bácsit 2002-ben a grazi Operaházban játszotta először. Azóta ezt a szerepet alakítja szívszorítóan. Több alkalommal lépet fel Németországban, az operett fővárosának számító Baden bei Wienben is, ahol partnere Zsadon Andrea művésznő volt. Mindemellett a Budapesti Operettszínházban is játszotta Kerekes Ferkót, melyet most Sopronban is megformálhat.
Szolnoki Tibor - aki jó ideje saját előadásokat is létrehoz itthon és külföldön - szerint a magyar operett negyven-ötven évet jelent a zenés színházi kultúrából. A K.u.K., azaz a Császári és Királyi Osztrák -Magyar Monarchia korát idézi fel. A régi, arisztokratikus világot, az erre az időszakra jellemző életérzésekkel, társadalmi konvenciókkal. Ezt a korszakot jelenítik meg Kálmán Imre, Huszka Jenő, Lehár Ferenc művei, melyek örök érvényű nemzeti kincseink, hungarikumok. A második világháború után alig születtek már új darabok ebben a műfajban, sőt, ma már nem írnak operettet. A mai kor operettjei a musicalek.
Szolnoki Tibor azt gondolja, épp a fentiek miatt, csak úgy érdemes operettet játszani, ha az azt arisztokratikus, elegáns világot is be tudja mutatni az előadás. Ezért nem hisz a farmernadrágos, modernizált operettekben sem, s örül annak, hogy a közönség érdeklődése változatlan a műfaj iránt.
