Nagy Gábor szerint nem futotta be azt a pályát, ami egykor benne volt

2017. május 19., 08:00 szerző: Varga Róbert
komment
BUDAPEST, VESZPRÉM Álomindulást adott neki a sors: ő játszhatta A fekete város című kultikus tévésorozatban Fabrícius Antalt. Utána megkapta a Bob herceg és a Csínom Palkó című film főszerepét. A hetvenes évek egyik legnépszerűbb sztárja volt, rengeteg rajongóval a most 67 esztendős Nagy Gábor színművész.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Ha adják a televíziók a régi filmjeit, nem kapcsol el. Inkább emlékezik, jó érzéssel, felidézve életének egy fontos időszakát, művészi találkozásait. A fekete várost az ismétlések miatt több generáció látta. Igaz, már nem mind-egyik korosztálynak jelent olyan meghatározó élményt ez a film, mint azoknak, akik megélték az itthoni bemutatót és az azt követő színházi és filmes aranykorszakot.

- Főiskolásként kerültem be Zsurzs Éva filmjébe. Fantasztikus és megrendítő élményként éltem meg, hogy olyan színészóriások mellett állhatok, akiket a forgatás kezdete előtt egy nappal még csodálattal néztem. Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Kiss Manyi természetesnek vette, hogy velük játszom, az a dolgunk, hogy létrehozzunk valamit közösen. Azt éreztem, drukkolnak nekem - emlékezett vissza erre az alkotásra Nagy Gábor, aki hozzáfűzte: ezután jött számára a Bob herceg, valamint a Csínom Palkó. Keleti Márton viszont utóbbi forgatása közben meghalt, pedig ő nagyon bízott benne.

Nagy Gábor a hetvenes évek egyik legnépszerűbb sztárja volt, rengeteg rajongóval
Fotó: Torma Sándor

A színművész az idők távlatából úgy érzi: a kezdeti filmes sikerek mellett színpadi pályafutása nem indult olyan sikeresen. A Vígszínházban nem kapott igazán nagy szerepeket, érzése szerint talán azért, mert sokan úgy gondolhatták, neki már jó dolga
van, befutott, népszerű. Ekkor szerződött Szolnokra, majd Kazimir Károly hívta a Thália Színházba, később Mikó István Sopronba invitálta. Tizenöt évet játszott a leghűségesebb városban, négy igazgató alatt dolgozott. Most újból szerepel ott, a My Fair Lady című musicalben alakítja Pickeringet. - Biztos, hogy nem futottam be azt a pályát, ami bennem volt, de, ha ezen szomorkodtam volna folyamatosan, akkor megkeseredett lennék, mint néhány társam. Akadtak csendes idő-szakaim, nem mindig akkor, amikor szerettem volna. A csend is akkor jó, ha időben jön. Mindig elfoglaltam magam, lovagoltam, teniszeztem, készenlétben álltam, ha jön egy feladat, akkor ugrani tudjak. Fiatalon az ember pörögjön. Szerintem az nem szerez olyan nagy örömet egy húsz- vagy harmincéves embernek, ha otthon ül a kertben, és hallgatja a madarakat. Nekem ez most már jót tesz. Amikor megkaptam Fabrícius Antal szerepét, akkor az nekem telitalálat volt kezdő színészként. Ugyanolyan határozott, kategorikusan ítélő, egy igazságban gondolkodó volt az énem, mint a filmben. Ma már az ember bölcsebb, és felfedezi a másik igazságait a pályán és az életben is - hangsúlyozta a színművész, aki kétszer nősült. Első házasságából született egy lánya, és a második felesége is lánnyal ajándékozta meg 18 éve.

Nagy Gábor örül annak, hogy láthatja gyermeke fejlődését. Ő belenőtt a színház világába, édesanyja táncosnő. Azt még nem tudni, követi-e szüleit a pályán, de érdeklődik a művészetek iránt. Arra a kérdésre, gyermeke megnézte-e filmjeit, Nagy Gábor azt válaszolta, ötvenéves volt, amikor született a második lánya, s így biztos furcsa érzés lehetett számára édesapját a tévében huszonévesnek látni. Mosolyogva tette hozzá: A fekete város ismétlése után azért néhány órán át mindig érzi otthon a tiszteletet...

 

Varga Róbert

2017. május 19., 08:00 szerző: Varga Róbert

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...