MI és ők - Kritika az Ex Machina című filmről

Ex Machina

Caleb 24 éves, és programozó a világ legnagyobb internetes cégénél. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet egy privát hegyi nyaralóban, amely Nathannek, a cég vezérigazgatójának tulajdona. Ám amikor Caleb megérkezik a mindentől távol eső luxusházba, rájön, hogy tulajdonképpen egy különös és lenyűgöző kísérletben kell részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány testében lakik.

Főszereplők: Domhnall Gleeson, Alicia Vikander, Oscar Isaac, Sonoya Mizuno.
Rendező: Alex Garland.

Se fémszörny, se kiberpajtás. Akkor mi?

Arról, hogy itt nem „hagyományos robotos” moziról van szó, már az első képsorok meggyőznek. Nem kapunk gonosz fémszörnyet, esetleg kedves kiberpajtást, gépünk nem sakkozik és nem csetlik-botlik idétlen lábakon. A film szinte rögtön kiteríti lapjait, itten nagyon komoly mély-filozófiai bugyrokba leásás lesz napirenden. Egy jó ideig működik is a dolog, érdekesek, elgondolkodtatóak a felbukkanó kérdések, miközben látvány és néha történés is van, tehát szépen fent van tartva várakozás. Sajnos azonban ez csupán egy bizonyos pontig tart és azután megindul a lejtmenet.

Majdnem mondtak valamit

A film a folytatásban is szép, tényleg, mint egy festmény. Szép és csendes. Sajnos az ígéretes kezdet után belefulladt saját majdnem-mondanivalójába, abba, hogy a szereplők egy idő után voltaképpen nem tudnak egymással mit kezdeni. Sakk, matt. Pedig, mint írtam, nem is sakkozunk. Vagy, ha igen, azt olyan módon tesszük, hogy a játék elveszti szórakoztató jellegét. Pedig a történet és a téma igazán érdekes, és bizonyos fokig sikerült is tökösen, profin megfogni, de végkifejlet normális kidolgozására már nem maradt erő. Persze tudom, hogy mostanában az ilyen jellegű lezárások vannak divatban, nesztek valami, aztán mindenki agyaljon, vagy legalábbis tegyen úgy, ám szerintem ennél ebben az esetben jóval konkrétabbnak kellett volna lenni. Azért, mert a téma és a néző is megérdemelte volna. A Mesterséges Intelligencia (MI) fejlődése napjaink egyik legizgalmasabb kérdése. Hol kezdődik? Hol ér véget? És ami a legfontosabb: alkothatunk-e embert, azaz játszhatunk-e Istent? Az emberiség egyik végső korlátjáról van szó. Nos, ilyen szemszögből az Ex Machina nem mondott többet, mint egy átlagos MI-mozi.

A szomszéd csávó és az üde, új arc

Ember és robot jól „mozog” a vásznon, nyilván a történet keretein belül. Domhnall Gleeson napjaink egyik legjobb „szomszéd csávója”, emellett kiváló karaktere a nyíltszívű, magányos, nem zseni, de tehetséges és okos programozónak. Oscar Isaac is tökéletesen szerepébe illik, a „gépek” pedig gyönyörűen hidegek. Főképp Alicia Vikander, aki igazán üde új arc. Szóval jó alakítások, hozzátéve: amennyit ez a mozi kínál/akar, abban nem volt oly nehéz érvényesülni.

ÉRTÉKELŐ
Sztori: 10/6
Fíling: 10/6
Karakterek: 10/6