Megtanulni megélni az örömöt

- A Jazzrael zenekarral lép fel a koncerten. A három közös műsorukból válogatnak dalokat?

- Ez egy karácsonyváró műsor, szép karácsonyi dalokkal, mindenféle stílusban, világzene, népzene, dzsessz harmóniák, gospel. A saját kedvenceinket válogattuk össze, ezt a műsort még nem játszottuk. Fél éve ismerjük egymást, akkor volt egy közös koncertünk, amit mindannyian annyira szerettünk, hogy azóta keressük a lehetőséget, hol tudnánk együtt zenélni. Jáger Andrással, a zenekar vezetőjével sokat dolgoztunk együtt, sok mindenben találkoztak a vágyaink, szinte a kedvenc népdalaimat is ismerte. Furcsa dolog, nagy ajándék ez a Jóistentől.

- Együtt alakították a programot?

- Igen, közösen döntöttük el, mi lesz a műsorban és írtunk már három dalt közösen, itt is elhangzik egy magyar gospel dal, aminek én írtam a szövegét, András a zenéjét. Egy karácsonyi dal, megfogalmazva az ünnep lényegét. Tegnap például Abonyban játszottunk egy templomban ketten, a közönségnek annyira tetszett ez a dal, hogy meg kellett ismételni. Szívünkből szólt. Sokat játszottuk már a világ mindenféle zenéjét, de úgy érzem, most visszatérünk a gyökereinkhez. Van sok szép kincsünk, amit érdemes feldolgozni és mai ruhába öltöztetni, hogy mi, zenészek valami újat, korszerűt alkossunk és átvigyük a művészetet a fogunkban tartva a túlsó partra , mert ez a tét. És az is fontos, hogy a mai fül, aki elég kevés művészethez szokott, ezt befogadja.

Malek Andreát a gyerekei is nevelik, a két nagyfiú és a kislány, finoman irányítják, tanácsot adnak neki
Fotó: Balogh Ákos

- A ma embere elszokott a művészettől?

- A művészetnek most nem sok tere van, ezért nagy kihívás azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy órásmester lennék, mert annyira érdekel a saját szakmám és annyira szeretek bontogatni, keresgélni benne. És ott van alternatívának a műanyag eldobhatós óra. Vagy egy borosüveg és egy műanyag palack. Ez az alternatíva. Most valami olyasmit teszünk, hogy a jó bort beleöntjük az eldobható palackba. A koncerten is elhangzik egy népdal saját feldolgozásban, nagyon szeretjük, meg is jelenik karácsonyig a lemezpiacon. Ezzel a műsorral párhuzamosan megy a Michel Legrand műveiből készült est, amit Oláh Kálmán zongoraművész, zeneszerző álmodott meg.

- Ezzel az esttel jönnek februárban Veszprémbe, a Mendelssohn Kamarazenekar farsangi koncertjére.

- Így van. A Mendelssohn zenekarral régi jó kapcsolatot ápolok.

- Pár évvel ezelőtt volt egy koncert, amikor elment a hangja.

- Talán tizenkét éve is van már annak. Olyan életszakaszba érkeztem, hogy elment a hangom. Nem technikai dolog, hanem lelki. Ez feladat az élettől, az embernek foglalkozni kell vele, hogy vegye észre magát, a helyzetét. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy megműteti, gyógyszert vesz be, ami vagy segít vagy nem. A hang lelki kérdés. Az egyik koncert lement, a másik nem. Ott ültem hátul, a takarásban, Mario Berger csodálatos szóló gitáros, improvizatőr zenélt. Később bepótoltuk a veszprémi koncertet, de azóta is sokat játszottam a zenekarral, tavaly például a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

- Malek a négyzeten címmel édesapjával is van közös estje. Miként tudnak együtt
zenélni?

- Az apuval való műsorunk miniatűr változata annak a nagy koncertnek, ahol mindannyian felléptünk, az egész család, több generáció. Nagy öröm a vele való zenélés, mindig olyan, mintha egy nappali lenne a koncertterem.

- A Vadon Nő kortárs sanzonest önről szól?

- A Vadon Nő szívügy. Kiss Judit Ágnes és Fűri Anna közös dalai az én előadásomban egy nőt festenek el. Ez egy összeállítás, különböző művekből, színdarabok és musicalparódiák részletei, értünk, nőkért. Nem egy emancipált, feminista előadás, hanem azért született, hogy találjunk vissza magunkhoz. Foglalkozzunk magunkkal és próbáljuk meg azokat a mintákat, amiket másolunk, felülbírálni, átgondolni. Biztos, hogy nekem ezt követnem kell? Biztos, hogy magamat olyan sorsra kell ítélnem, mint az édesanyám és a nagyanyám ítélte saját magát, csak azért, mert ez volt a minta? Sokszor az ember lemásolja a saját anyját, a család női alakjait, ösztönösen.

- Ezt hogy érti? Nem jó mintákat hoz a családból?

- Én is abbahagytam a pályámat, én is kettétörtem, az út hasonló. De most nem is magamra gondolok, hanem általában arra, hogy foglalkozzunk magunkkal, ne mindig csak azzal, akik körülöttünk vannak. Fontos az anya-és a feleségszerep, mozgatórugói vagyunk a családnak, de ha a világunk nincs rendben, ha mi nem vagyunk boldogok és kiegyensúlyozottak, a többieknek sem tudjuk azt megadni. Ez a Vadon Nő egy kiborulós este. Szókimondó, szokatlan, szívhez szóló. Kiss Judit az egyik legnagyobb kortárs költőnk, aki hajlandó megfogalmazni nem női módon dolgokat és kimondani olyat, amit egy nő soha ki nem mondana,. Sokszor van, hogy előadás végén sírnak a nézők, vagy írnak nekem, megköszönik.

- Önnek is van pár szerepe: gyerek, feleség, három gyermek édesanyja.

- A két nagyfiú már készen van, a kislány nagyon önálló és szuverén egyéniség. Ő nevel engem. De a fiaim is, meg lehet őket kérdezni olyan helyzetekben, amikor nem tudom, mit tegyek. Emberien és finoman irányítanak, adnak tanácsot. A kislány késői gyerek, hogy belőle mi lesz, azt majd ő eldönti.

- Ön hogyan éli meg a nőiességét?

- Éppen általa, mert Léna nem volt hajlandó hároméves koráig nadrágot felvenni. Először azt mondtam, ez nem normális, hideg van, megfagy, de rájöttem, hogy ez egy kicsi lány, kicsi nő. Ha ő így tesz, akkor én is megpróbálok szoknyát felvenni.

- Léna is neveli, a ruháit viszont a veszprémi divattervező, Sellei Gabi tervezi.

- Gabi nagyon jól ismeri az ember anatómiáját, és azt, hova kell egy díszt rakni ahhoz, hogy sikkes legyen, elegáns. Szereti a feketét, mert a fekete öltöztet. Jó vele dolgozni

- Ingázik Bécsből Budapestre. Gyakran jár haza, Magyarországra?

- Most a fellépések főként itt vannak, ha ott is lennének, nem lenne semmire sem időm. Ez egy érdekes kaland, érdekes élet, nem kényszerít rá senki. Így alakult és engem ez nevel. Ott olyan az életszemlélet, hogy az emberek inkább azt nézik, hogy a pohár félig tele van, minthogy egy életen keresztül azon panaszkodjanak, hogy a másik fele hiányzik.

- Itthon egyáltalán nincs ilyen érzése?

- Nincs. Ők ilyenek, alapvetően ez az életszemlélet sugárzik belőlük, magától értetődőek a dolgok.

- Advent időszakában jut ideje az ünnepi készülődésre? Lesznek még koncertek?

- Lesz néhány koncert. Nekem nagyon oda kell figyelni, hogy az örömeimet itt-ott megéljem, de ezt már megtanultam. Nálunk nem biztos, hogy mindig akkor van advent, amikor itt az ideje, hanem amikor ott vagyunk mindannyian az asztalnál. Lehet, hogy két nappal előbb tartjuk meg az ünnepet, a születésnapokat. Értékeljük az együtt töltött időt. Élvezem az ilyen koncerteket, mint a mai; számomra ajándék, hogy itt állhatok, ilyen szép történelmi helyen. De egyébként mindenhol szeretek színpadon állni.

- Nem sajnálja,
hogy adventkor nem otthon ünnepel?

- Nincs otthon senki. A fiam is trombitál éppen a karácsonyi vásárban, abban a városban, ahol lakunk, benne van a helyi zenekarban, első trombitásként fújja a fanfárt. A technika segítségével küldjük egymásnak a képeket. Hagyománytisztelők vagyunk, de nincs semmi kötöttség, nagyfiam 22 évesen mégis elkészítette a kis adventi koszorút, reggel már küldte a képet.

- Karácsonykor azért együtt lesznek?

- Persze. Anyukáméknál leszünk, halászlé, beiglisütés, együtt a család.