Ha tényleg összefognak, megtérül - Beszélgetés a Mad Man’s Crew együttes tagjaival

VEN-diákrektorság és -kortesség, utcazenés kalapozások, István, a király a Hallgatók a Művészetért Egyesület szervezésében. Elmondhatjuk, hogy a Mad Man’s Crew legénységének tagjai mindig ott voltak Veszprém zenei életében, ahol lehetőség adódott fiatalok számára, hogy zenéljenek.

Csak akkor még nem tudták, hogy egyszer egy bandában végzik. Molnár Levente, a Mad Man’s Crew alapító énekese, gitárosa elmondta, az egyetem elvégzése után átmenetileg közös albérletben kötött ki barátaival, Nagy Attilával (tangóharmonika, ének) és Szikszai Tamással (furulya, trombita, ének), innen indult minden.

A zenekar tagjai (balról jobbra: Szikszai  Tamás - furulya, trombita, ének, Nagy Attila  - tangóharmonika, ének, Varga János -  basszusgitár és Krajcsi Balázs - dob,  Molnár Levente - az előtérben - gitár, ének)  összetartó csapatot alkotnak

- Abban a kis lakásban fogantak meg az első dalok, akkor még akusztikus hangzásban készültek dalfoszlányok gitáron, kelta furulyán és harmonikán - meséli Levi.

- Akkor olyan időbeosztásban dolgoztunk, hogy szinte nem volt időpont, mikor mindhárman otthon lettünk volna, csak nagyon későn, este 10 után, ami nem egy szerencsés próbaidőpont egy panellakásban. Vagy reggel 8 előtt - mesélik a fiúk. - Úgyhogy inkább minden reggel felkeltünk korábban, hogy 7-től 8-ig próbálni tudjunk.

- Én akkoriban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben dolgoztam mint tárlatvezető. Volt, hogy úgy tudtuk összehozni a próbát, hogy a Gizella-kápolnában álltunk neki zenélni - emlékszik vissza Levi, aki hozzáteszi, előfordult, hogy épp látogatók jöttek, akik megtekintették a tárlatot, majd gratuláltak a srácoknak a zenéhez.

Egy balatonfüredi nyárnyitó rendezvény fellépőjeként, 2015 májusának végén kérték fel őket először, játsszanak fél órát, ezt tekintik első hivatalos koncertjüknek. Ezt követően csatlakozott a banda basszusgitárosa, Varga János, aki eredetileg felvételt készíteni ment a csapat első fellépésére, ám később szólt, hogy ő is szívesen beszállna.

- Igazából nem tudtam basszusgitározni - meséli Jani, aki kikötötte, ha viszont adnak neki egy gitárt, beáll ő is. - Gitározni gitároztam korábban, Tominak meg volt egy basszusgitárja, azon kezdtem el gyakorolni.

Azon az első nyáron már öten próbáltak. Ekkorra csatlakozott Krajcsi Balázs (Jordan) dobos is a csapathoz, akit Levi - aki maga is részt vett a produkcióban - még az István, a király című előadásban ismert meg. Így lett teljes a Mad Man's Crew. Az ötfős legénység sajátos műfajban játszik, ám a folk-punkon belül is különböző stílusárnyalatokat vonultat fel.

A Mad Man’s Crew legénységének tagjai  (Szikszai Tamás, Nagy Attila, Varga János és Krajcsi  Balázs, Molnár Levente) valamilyen formában mindig  ott voltak Veszprém zenei életében

- Szerte Európában reneszánszát éli ez a folk stílus, nagy divatja lett a 2010-es évektől Magyarországon is, sokan próbálkoznak vele - mondja el Levi a hozzájuk legközelebb álló műfajról.

- Ez lényegében kocsmazene, abból indul ki az egész, hogy jó hangulata van és vidám. Az ír folk-punktól eltérően azonban a mi zenénkben egy népzenei motívum sincs. Ha egy magyar ember arról énekel, hogy az ír szív hogyan dobog benne, az számunkra nem hiteles, nem érezzük a magunkénak, ez nem őszinte - véli Tomi.

- Ahogy végighallgattuk az albumunk anyagát, nincs benne két egyforma szám, eltérnek egymástól stílusban is. Nekem pont ez tetszik benne - véli Ates. A készülő lemez kapcsán a fiúk már előre várják a visszajelzéseket, s ha már az értékelésről esett szó, kitértek arra is, miként értékelik a zenekar tevékenységét a családtagok.

- Először nem vették komolyan, hogy én komolyan veszem, de azóta már édes-apám néha lelkesebben áll hozzá, mint én - mondja Levi nevetve. Jani és Balázs is arról számol be, hogy a rokonok támogatják őket, még ha ez olykor a közös családi programokról való lemondással is jár, hiszen a fellépések általában hétvégére, nem egyszer ünnepnapokra esnek. Ates hangszere, a tangóharmonika már önmagában is a családi támogatás jelképe, hiszen nagyapjától sikerült elkérnie annak 1964-ben vásárolt hangszerét.

- Nemrég volt nagyapám 81. születésnapja és anyukám kitalálta, hogy mivel ő még sose látott minket élőben zenélni, a zenekarral együtt lemegyünk és meglepjük. Öreg-apám akkor annyira meghatódott, hogy elsírta magát.

A fiúk a kérdésre, hogy mit üzennek azoknak, akik most vágnak bele egy zenekarba, azt tanácsolják, ne adják fel.

- Minden zenekar legnagyobb lépfenéje az idő. Ha van egy összeszokott társaság, akik tényleg összefognak és csinálják, az előbb-utóbb megtérül, csak általában valaki szerelmes lesz, elmegy másik városba, aztán abbamarad az egész - véli Ates, s a bandának ebben is akad tapasztalata.

- Kitartóan erőltetni kell, amíg az ember élvezi. Ha meg nem élvezi, akkor nem kell csinálni. Ne nyűg legyen a zenélés, hanem szórakozás, önmegvalósítás - fűzi hozzá Tomi.

- Rá kell szánni az időt magára a hangszerre is, gyakorolni minél többet. Ja, és gyerekek: tanuljatok meg kottát olvasni!