Lelkierő és spiritualitás - Nem fulladhatunk bele az életbe

Pál Feri előadásában az élő spiritualitás, az élő hit mindennapokban tapasztalt hiányáról beszélt, s többek között az élet természetes, olykor nehezen elfogadott velejáróiról, melyeket sokak nehezen tudnak csupán feldolgozni.

– Az élet drámai. Ám van, akinél ez tragédiába fordul át. A spiritualitás megléte épp ebben áll, hogy nem tagadjuk az élet drámaiságát, de nem is fulladunk bele – mondta el előadásában Pál Feri atya. – A spiritualitás természetéből fakad, hogy kibővíti az életünket, hiszen aki csak a mindennapok dolgai, feladatai kapcsán futja az ismétlődő köröket, az egy korongszerűen lapos minőségét ismeri meg a valódi életnek, melyhez azonban mélységek és magasságok megélése, a lelkiség ugyanúgy hozzátartozik. Mint mondja, sokaknál hiányzik egy dimenziói, a spiritualitás, ami olyan az ember számára, mint a levegő.

Fotó: Pesthy Márton

A spiritualitáshoz vezető úton több akadály is megjelenhet. Ilyen az az élethelyzet, mikor az emberi lélek sebzett, s ezáltal a hit, a lelkiség is sebzetté válik. A magyar lakosság minimum 50 százaléka kötődési zavarral él, s ez minden kapcsolatra, az ember- és istenkapcsolatra is kihat. A másik jelentős akadályt a lelkiség teljesértékű megélése során az énközpontú spiritualitás jelenti.

– Ki kell dolgozni ugyan egy erős én-t, de nem kell mindig annak állnia a középpontban. Az, aki énközpontú, a jót elvárja, a vele történő rosszat pedig kikéri magának, az életnehézségeket egyéni sorscsapásoknak fogja fel, pedig ez nem így van – hívta fel a figyelmet Pál Feri, s kiemelte, miként természetes az élet, az egészség, a jó dolgok, úgy természetes a halál, a betegség és a rossz dolgok is, ezek egymástól nem elválaszthatók.

A mentálhigiénés szakember szerint a ma embere részletes boldogságtervekkel él. Tudja, mikor mit szeretne elérni, s úgy véli, azt is tudja, mikor minek kellene történnie ahhoz, hogy ő boldog lehessen, s ha ezek nem valósulnak meg, azt csalódásként, boldogtalanul éli meg. A rengeteg kidolgozott terv és cél között azonban felmerül a kérdés: hol a helye a lelki dimenziónak, a spiritualitásnak. Hova tegyük Istent?

Fotó: Pesthy Márton

Egy példázat kapcsán Pál Feri azt is elmondta, lehetséges, hogy az az ember, aki mindenét elvesztette, amiben hitt, ami fontos volt számára, már semmit nem vár el az élettől, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet még ilyenkor is vár tőlünk valamit. Akár egy közösség, a családtagok megsegítését, támogatását.

– Mi taníthatjuk meg a gyerekeinknek, hogy a szavaknak mi a valódi jelentése, hogy például, amit ígérek, azt megtartom-e, amit nem tudok teljesíteni, azzal meg odaállok-e elé, és emberként mondom-e el, miért nem tudtam megtenni? Ő az én példámból fogja megtanulni. Nagy dolog, ha meg tudjuk becsülni a szavakat.