Kötélen a Niagara felett

A chilei születésű, Peruban élő drámaíró 1969-ben írt színdarabja két egymástól különböző ember találkozásáról, kapcsolatáról, magányról, bizalomról, őszinteségről és az egymásra utaltság, egymásba kapaszkodás állapotáról mesél.

Charles Blondin francia artista valós személy volt, 1824-ben született. 1859. június 30-án hajtotta végre első alkalommal hajmeresztő mutatványát: egy körülbelül öt centiméter átmérőjű kötélen átsétált a Niagara-vízesés felett. Ezután számos alkalommal ismételte meg mutatványát, folyamatosan nehezítve az átjutást: bekötött szemmel ment át a kötélen, zsákban kelt át, talicskát tolt a túlpartra, omlettet sütött magának.

Salinger Gábor alakítja a francia kötéltáncost, Charles Blondint
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Ez utóbbi szám adta a mű alapkonfliktusát: egy rajongója azzal vádolja meg Blondint, hogy csalt, mert nem tizenkét, hanem csak nyolc tojásból készített magának rántottát. A fiatal lány eltökélten harcol azért, hogy a kiégett artistát kirángassa fásult állapotából. Végül ráveszi, hogy együtt keljenek át a kötélen a vízesés felett. A darab a gyakorlás folyamatát mutatja be, miközben közel kerül egymáshoz a két magányos. Eggyé kell válnunk, nem ketten kelünk át a kötélen, egy test leszünk, mondja a lány.

A Molnár-Keresztyén Gabriella által rendezett előadás két szerepét Gáspár Kata és Salinger Gábor játssza. A darab elején a lány fűti, lelkesíti az artistát, majd elbizonytalanodásakor a férfi biztatja, bátorítja rajongóját. A kezdetben könnyed, kellemes párbeszédekből álló előadás drámai csúcspontja a Niagarán való átkelés. Különösen ezekben a megrázó jelenetekben alakít mindkét színész nagyot, szinte átélik – s velük együtt mi is – a kockázatos vállalkozást.