Kultúra

2017.04.22. 11:15

Kocsmapunk tangóharmonikával, kelta furulyával

Veszprém – A Mad Man’s Crew együttes tagjaival első készülő nagylemezük kapcsán sajátos stílusuk hazai lehetőségeiről beszélgettünk, de a fiúk arról vallottak, mi kell egy fiatalon alapított rock banda beindításához, miért ideális próbaterem a Gizella-kápolna, s mit kerestek legutóbb egy 81. születésnapi partin.

Leitner Vera

VEN-diákrektorság és -kortesség, utcazenés kalapozások, István, a király a Hallgatók a Műveszetért Egyesület szervezésében. Elmondhatjuk, hogy a Mad Man's Crew legénységének tagjai mindig ott voltak Veszprém zenei életében, ahol lehetőség adódott fiatalok számára, hogy zenéljenek, csak akkor még nem tudták, hogy egyszer egy bandában végzik.

Molnár Levente, a Mad Man's Crew alapító énekese, gitárosa gyerekkora óta zenélni akart, akárcsak a többiek. Az egyetem elvégzése után átmenetileg közös albérletben kötött ki barátaival, Nagy Attilával (tangóharmonika, ének) és Szikszai Tamással (furulya, trombita, ének), ám akkor úgy alakult, hogy továbbköltözés helyett akusztikus együttest alapítottak. Az egykori albérlettől azóta megváltak ugyan, a közös zenélés azonban új utakat indított a fiúk számára.

– Abban a kis lakásban fogantak meg az első dalok. Először odamondogatás szintjén kezdődött az egész, hogy úgyis összeköltöztünk, meg mindenki zenél, akkor kéne valami közös zenekart csinálni – meséli Levi. Az első felállásban akusztikus hangzásban készültek a dalok, dalfoszlányok gitáron, kelta furulyán és harmonikán.

Fotó: Pesthy Márton

– Az akkor pont egy olyan időszak volt, hogy bár hárman együtt laktunk, olyan időbeosztásban dolgoztunk, hogy hogy szinte nem volt olyan időpont, hogy mindhárman otthon lettünk volna, csak nagyon későn, este 10 után, ami nem egy szerencsés próbaidőpont egy panellakásban – mesélik a fiúk. – Egyetlen időintervallum volt az egész napból, amikor jó volt mindenkinek, reggel 7 és 8 óra között, ezért felkeltünk minden reggel 7-től 8-ig próbálni.

– Én akkoriban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben dolgoztam mint tárlatvezető. Volt olyan is, hogy úgy tudtuk összehozni a próbát, hogy ők feljöttek, és a Gizella-kápolnában álltunk neki zenélni – emlékszik vissza Levi, aki hozzáteszi, előfordult, hogy épp látogatók jöttek, akik megtekintették a tárlatot, majd gratuláltak a srácoknak a zenéhez. 2015 májusának végén kérték fel őket először egy balatonfüredi nyárnyitó rendezvény fellépőjeként, hogy játszanak fél órát, ezt tekintik első hivatalos koncertjüknek. Ezt követően csatlakozott a banda basszusgitárosa, Varga János, aki eredetileg felvételt készíteni ment a csapat első fellépésére, ám később szólt, hogy ő is szívesen beszállna.

Fotó: Pesthy Márton

– Igazából nem tudtam basszusgitározni, sose basszeroztam – meséli Jani, aki kikötötte, ha viszont adnak neki egy gitárt, beáll ő is. – Gitározni gitároztam korábban, Tominak meg volt egy basszusgitárja, azon kezdtem el gyakorolni.

2015 nyarára már öten próbáltak. Ekkorra csatlakozott Krajcsi Balázs (Jordan) dobos is a csapathoz, akit Levi – aki maga is részt vett a produkcióban – még az István, a király című előadásban ismert meg. Így lett teljes a Mad Man's Crew. Az ötfős legénység sajátos műfajban játszik, ám a folk-punkon belül is különböző stílusárnyalatokat vonultat fel.

– Szerte Európában reneszánszát éli ez a folk stílus, nagy divatja lett a 2010-es évektől Magyarországon is, sokan próbálkoznak vele – mondja el Levi a hozzájuk legközelebb álló műfajról.

– Ez lényegében kocsmazene, abból indul ki az egész, hogy jó hangulata van és vidám. Az ír folk-punktól eltérően azonban a mi zenénkben egy népzenei motívum sincs. Ha egy magyar ember arról énekel, hogy az ír szív hogyan dobog benne, az számunkra nem hiteles, nem érezzük a magunkénak, ez nem őszinte – véli Tomi.

– Ahogy végighallgattuk az albumunk anyagát, nincs benne két egyforma szám, eltérnek egymástól stílusban is. Nekem pont ez tetszik benne – véli Ates. A készülő lemez kapcsán a fiúk már előre várják a visszajelzéseket, s ha már az értékelésről esett szó, elmaradhatatlan volt kitérni arra is, miként értékeli a zenekar tevékenységét a tagok családja.

– Először nem vették komolyan, hogy én komolyan veszem, de azóta már édesapám néha lelkesebben áll hozzá,  mint én – mondja Levi nevetve. Ates hangszere, a tangóharmonika már önmagában is a családi támogatás jelképe, hiszen nagyapjától sikerült elkérnie annak 1964-ben vásárolt hangszerét.

– Nemrég volt nagyapám 81. születésnapja és anyukám kitalálta, hogy mivel ő még sose látott minket élőben zenélni, a zenekarral együtt lemegyünk és meglepjük. Öregapám akkor annyira meghatódott, hogy elsírta magát.

A fiúk a kérdésre, hogy mit tanácsolnának azoknak, akik most vágnának bele egy zenekarba, azt tanácsolják, ne adják fel.

– Minden zenekar legnagyobb lépfenéje az idő. Ha van egy összeszokott társaság, akik tényleg összefognak és csinálják, az előbb-utóbb megtérül, csak általában valaki szerelmes lesz, elmegy másik városba, aztán abbamarad az egész – véli Ates, s a bandának ebben is akad tapasztalata. Az évek során valamennyi tag megpróbálkozott egyéb formációkkal is, van, aki 2-3 bandát tud a háta mögött, de akad, akinek ez már a hetedik együttese.

– Kitartóan erőltetni kell, amíg az ember élvezi. Ha meg nem élvezi, akkor nem kell csinálni. Ne nyűg legyen a zenélés, hanem szórakozás és önmegvalósítás – fűzi hozzá Tomi.

– Rá kell szánni az időt magára a hangszerre is, gyakorolni minél többet. Ja, és gyerekek: tanuljatok meg kottát olvasni! Az egy nagyon hasznos dolog.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!