Kultúra

2016.08.18. 14:20

Kahler Frigyes ünnepről, a Szent István-i életműről, szuverenitásról és az alaptörvényről

Az a hatalmas mű, amit Szent István szellemileg ránk hagyott, olyan kincse az összmagyarságnak, amit őrizni, becsülni kell, mondta Kahler Frigyes történész, címzetes táblabíró, nyugalmazott törvényszéki kollégiumvezető, címzetes egyetemi docens.

Balla Emőke

- Mit ünnepelünk augusztus 20-án?

- Augusztus 20-a a magyar ember lelkében - legyen az katolikus, protestáns, bárki - az államalapító Szent István ünnepe volt és marad is. Az volt akkor is, amikor hivatalosan másnak nevezték vagy próbálták ellopni és átformálni, de ez nem változtat azon, hogy a magyar emberek lelkében Szent István ünnepe. Azé a királyé, akinek köszönhetjük, hogy több mint ezer év elteltével is van Magyarország, magyarul beszélünk, magyarul érzünk, és van egy olyan összetartás, ami a világon szétszóródott 15 millió magyart is összeköti. Ez múlhatatlanul és cáfolhatatlanul azon modern állam működésének elindulásával kezdődött, amely Szent István munkájának eredménye. Nem a nulláról kellett kezdenie, hiszen apja, Géza fejedelem már óriási államszervező mun- kát végzett. Volt mire építkezni, de Szent István tudta, hogy ezeket az alapokat hogyan kell tovább építeni. Lefektette azokat az elveket, amik, ha működtek, rendben folyt az ország élete, ha figyelmen kívül hagyták, bajok, katasztrófák következtek be. Ezért az a hatalmas mű, amit Szent István szellemileg ránk hagyott, olyan kincse az összmagyarságnak, amit őrizni, becsülni kell.

- Mi a Szent István-i életmű jelentősége?

- Jelentőségét, tartalmát sokan sokféleképpen igyekeznek és igyekeztek aktualizálni. Ha nem akarunk történelmietlenek lenni, akkor meg kell vizsgálni azokat az alap-elveket, amikre a Szent István-i műből tudunk következtetni. Ez elsősorban az állam erkölcsi rendjének az alapja, a keresztény erkölcs, amit a huszadik században zsidó-keresztény erkölcsnek is neveznek. Van egy erkölcsi rend, szilárd követelményekkel, ha tetszik, ez a Tízparancsolat. Ha ezen következetesen építkezünk, létrejön egy olyan koherens mű, ami időtálló, emberszabású, mert a szabályokban - amelyek törvényi alakot is öltöttek - nem elsősorban a parancsokat és tilalmakat kell nézni. Ezek a parancsok és tilalmak olyanok, mint mai életünkben a jól ismert útjelző táblák, amik a szakadékokat jelölték ki.

Kahler Frigyes szerint augusztus 20-a a magyar emberek lelkében az államalapító Szent István ünnepe
Fotó: Penovác Károly

- Tehát megvédenek bennünket?

- Igen. Szent István a kereszténységet, amelynek felismerte az erejét, összetartó értékét, igyekezett elterjeszteni a magyarság körében, erre nagy anyagi eszközöket, szellemi erőket mozgósított. Ez abból a meggyőződéséből fakadt, hogy ez az az út, amin a magyarság elérheti a jövőjét és a boldogulását. Az akkori politikának a része volt, hogy a nyugati vagy a bizánci kereszténységet választjuk, hiszen a bizánci kereszténységnek is több megnyilvánulása volt, gondoljunk csak a tihanyi szerzetesekre. Szent István úgy értékelte, hogy a magyarságnak inkább a pápa és a nyugati kereszténység mellett van jövője. Ez politikai döntés volt. Emellett mindvégig nagy figyelemmel őrizte az állam szuverenitását, ami akkor a királyság, a király szuverenitását jelentette és igyekezett nem vazallusi viszonyba kerülni sem a bizánci császárral, sem a német császárral. Talán ez volt ennek a politikai döntésnek az egyik fő mozgatója, hogy ő a pápához fordult, aki nem egy földi hatalom megtestesítője. Az állam önállósága többféleképpen is kifejezésre jutott. Szent István első pénzén a Lancea regis felirat olvasható, ott látjuk a lándzsát, a szuverenitás lándzsáját. Szent István nem a Nyugatnak vazallusi formában alárendelt országot, hanem egy szuverén országot hozott létre, amit, ha kellett, karddal védett meg azoktól a hódítóktól, akik ezt a szuverenitást vazallitássá akarták formálni.

- Azt állítja, augusztus 20-a mindig Szent István ünnepe volt, noha a történelem folyamán változott az ünnep megítélése. Sokszor sokféleképpen értékelték azt. Ön mit gondol erről?

- Hála Istennek, túl vagyunk rajta. A kommunizmus hirtelen nem tudott mit kezdeni Szent Istvánnal, ezért, amikor az 1936-os szovjet alkotmányt lefordították, úgy tüntették fel, mintha az Magyarország első alkotmánya lenne, az 1949. évi XX. törvénnyel. Ezt igyekeztek ráültetni erre az ünnepre, aztán még tettek hozzá egy kis új kenyeret, de valójában ez az ünnep lényegét az emberek lelkében nem tudta megváltoztatni. Ma már senki nem emlékszik arra, hogy mit mondtak a hivatalos szónoklatok, mert azokat elmosta az idő. Ismerjük az evangéliumi példázatot, hogy vannak házak, amik sziklára épülnek, és vannak, amik homokra. Ezeket úgy elsodorja az árvíz, a szél, hogy nyomuk sem marad. Hazugság volt, hogy Magyarországnak nem létezett alkotmánya. Megvoltak azok a sarkalatos, alkotmány erejű törvényei, a történelmi alkotmány, amelyik működtette a Magyar Államot, és képes volt rá akkor is, amikor az uralkodói elit sokszor nagyon gyarló módon sáfárkodott az állam tekintélyével, hatalmával, és emberi gyarlóságok, bűnök, kapzsiság és hatalomvágy uralta azt. Azoknak a törvényeknek az ösz-szegfoglalása történt a rendszerváltoztató folyamatban módosított és létrehozott, ideiglenesnek tekintett alkotmányban, amik a magyar állam működését szabályozzák és alapvetéseket tartalmaznak az állam működésének lényegéről. Az a szemlélet, amit az alaptörvény tükröz, megfelel azoknak a törekvéseknek, melyek célba veszik a Szent István-i ideák elérését. Az mindig a napi politikai küzdelmek függvénye, hogyan válik egy leírt és vallott elv gyakorlattá, de hogy merre mutat az iránytű és attól van-e eltérés, az nagyon fontos. Az alaptörvény nem olyan jellegű, mint egy büntető törvénykönyv, ami definíciókkal pontosan megmondja, mik a bűncselekmények és milyen büntetések járnak azokért, de megmutat egy irányt. Ez az irány kell hogy befolyásolja azoknak az életét, akik ezt az országot két kezükkel és szellemi képességeikkel építik, fenntartják.

- Éppen öt évvel ezelőtt alkották meg az új alaptörvényt. Szükség volt rá?

- A rendszerváltoztató folyamatban módosított 1949. évi XX. törvénynek valójában a címe maradt meg, tartalmában sokat változott, de szükség volt arra, hogy Magyarország kimondja, megszabadult a kommunista diktatúrától, ne vegyen át ilyen fontos kérdésekben alkotmányos erejű jogszabályt. Szükséges volt és kellett egy olyan alaptörvényt létrehozni, amit már a rendszert változtatott állam alkotott. Amikor elérkezett egy olyan helyzet, hogy volt alkotmányozó többség, akkor ezt meglépte. Azt tartottam volna nagyon furcsának, ha nem lépi meg.

Fotó: Penovác Károly

- Az elmúlt öt év távlatából miként értékeli, beváltotta az alaptörvény a hozzá fűzött elvárásokat? Megfelelően működik?

- Öt évet olyan csöpp időnek tartok az egész folyamatban, hogy nincs még alapja átfogó értékelésnek. Ahhoz, hogy nagy folyamatokat lássunk és össze tudjuk hasonlítani, hogy az alaptörvény rendelkezései milyen mértékben hatottak, több évtized kell, nem hiszem, hogy fél évszázadnál kevesebb. Talán ötven év múlva - látva az ország haladásának az irányát, birtokában azoknak az adatoknak, amik az ország gazdasági, kulturális, szellemi paramétereit jelzik - el lehet gondolkodni azon, a rendelkezések hogyan függnek össze, összefüggnek-e vagy sem, realizálódtak-e a törekvések. Öt év elégtelen idő az ilyen értékelésre.

- Milyennek látja Magyarország helyzetét?

- Az ünnep szóljon az ünnepről, a politika szóljon a politikáról, a történelem a történelemről. Én nagyon nem szeretem, hogy a politikusok egy ünnepet igyekeznek arra felhasználni, hogy a saját portékájukat népszerűsítik. Nem rovom fel nekik, de én nem akarok ebbe a hibába esni. Nekem az ünnep az ünnepről szóljon. Ez az ünnep Szent Istvánt állítja elénk, a rendíthetetlen hitű, népének életet és jövőt biztosító államférfit, családját szerető apát és igaz embert. Szent István emlékezete legyen a középpontban. Majd ünnep után lehet beszélni másról is. Így vagyok október 23-ával is. Köztudott, hogy írtam néhány kötetet ebben a témában, de soha nem igyekeztem azon, hogy abban aktuálpolitika legyen. Azt majd máskor, másutt. Nem szeretem, amikor az ünnepekbe olyat visznek bele, ami nem oda való. Beszélni kell a napi bajainkról, de ünnep
előtt és ünnep után.

Kahler Frigyes 1942-ben született. Diplomáját 1965-ben a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte. 1965-től a Debreceni Járásbíróság fogalmazójaként, 1968-tól a Hajdúböszörményi Városi Bíróság bírójaként dolgozott. 1970 és 1972 között rövid ideig jogtanácsos volt, ezt követően Debrecenben, később a Debreceni Megyei Bíróságnál lett bíró. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelemtanári képesítést szerzett, 1978-ban megvédte doktori disszertációját is. 1987-től a Heves Megyei Bíróság bírósági elnökhelyettese lett. 1991-től 1994-ig az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetőjeként részt vett többek között a második és a harmadik semmisségi törvény, illetve a kárpótlási törvény előkészítésében. 1994 és 1997 között a Veszprém Megyei Bíróság bírója, 1997-től a Veszprém Megyei Büntető Kollégium vezetője lett. 1981-ben a Miskolci Egyetem, 1991 és 1994 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1994-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Szakmai tevékenységét több díjjal, kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 1956-tal kapcsolatos kutatásai miatt is számos elismerésben részesült. A Kommunizmus Bűnei Alapítvány kuratóriumának tagja. Fő kutatási területe a jogtörténet. Az Antall-kormány alatti szolgálata során a Történelmi Tényfeltáró Bizottság elnökeként számos kutatást végzett az 1956-os forradalommal, illetve a forradalom megtorlásával kapcsolatos jogalkotási és ítélkezési gyakorlat körében. Több, a témával foglalkozó könyv társszerzője (Kinek a forradalma?, Mától kezdve lövünk , Rejtett dokumentumok). Legutóbbi önálló kötete 2016-ban A múltat bevallani címmel jelent meg. Az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának tagja.



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!