2015.11.16. 18:52
Idill, ami nem hamis
Tapolca – A Tamási Áron Művelődési Központ nagyterme és erkélye is zsúfolásig telt érdeklődőkkel Mayer István szobrászművész első helyi kiállításának megnyitójára.
Erről Barczáné Tóth Boglárka intézményvezető beszélt köszöntőjében. Mint mondta, ennyien még nem voltak a házban tárlatnyitón. Az alkotó népzenész gyermekei, Mészáros Erzsébet, Vince és Mátyás Magyarhang nevű zenekarának előadását követően az alkotó gyermekkori barátja, Németh István Péter nyitotta meg a kiállítást.
A költő méltatásában emlékezett a gyermekévekre is.
Mayer István szobrászművész kiállítására nagyon sok művésztárs, barát, ismerős volt kíváncsi. A képen az alkotó jobbról látható, mellette Molnár Endre (balról) és Lukács Tamás
Fotó: Tóth B. Zsuzsa
– Ahányszor csak István szüleihez mentem, Marika nénihez vagy Lajos bácsihoz, mindig lekötötték figyelmemet fiuk faragásai, portréöntvényei a Darányi Ignác utcai ház körül és a lépcsőfeljáróban. Elvégezte a főiskolát, aztán feleségével, Rózával, aki szintén képzőművész, Kővágóörsön telepedtek le. Ottjártamkor a házuk körött még befejezetlen alkotásokat láttam. Egy szomorú, kalapos József Attila-fej, odébb, a rönkök között egy hatalmas Krisztus-korpusz várta formálódását. Gondoltam, ha van olyan idill, ami nem hamis, hát itt kell lennie annak. Azon a vidéken, a Tapolcai- és a Káli-medencében kezdhette a művészpályáját, és éppen oda tért vissza, ahonnan elindult. A bazalt bölcsőhely szomszédságába, majd a másik óvó, gyönyörű bazaltteknőbe. Amiben megkel a szép és értelmes élethez való kovász. Komoly áldozatot hozott érte, tényleg a föld mélyébe szállt le, nem meseien, hanem igazi csillésként, nem kímélve azokat a kezeket, amelyeknek cizellált alkotásokat kell majd létrehozniuk. Sok mindennel próbált szerencsét: kezdetben hangszereket is gyártott. Tekerőlantot – magyarosabban szólva nyenyeréket – fabrikált, s megtanult rajtuk játszani. Már csak Szentes környékén s Csepelen maradtak mutatóba ilyen instrumentumok.
Nem kell a hangzatosság, de csöndben is eltűnődhetünk: tán ki is vesztek volna, ha nem akadt volna Sebő Ferencünk vagy éppen egy tapolcai képzőművészünk – mondta Németh István Péter. Majd az alkotó párizsi élményeit elevenítette fel. Ott összezenélte István az útja következő állomásához való összeget, hogy megnézhesse Angliát. A helybéli franciák és a turisták csak úgy szórták állítólag a frankokat, mikor meghallották ezt a számukra egzotikus hangzású keleti népzenét. A hangszer látványa önmagában is csodálattal töltötte el az ottaniakat. Legalábbis így mesélte István édesapja, Lajos bácsi.
Mayer István szobrászművész kiállítását a hónap végéig láthatják az érdeklődők.
