Hattyúcskák tava - Hattyúk tava kicsiknek

A Hattyúcskák tava, táncos mesejáték Csajkovszkij zenéinek felhasználásával a klasszikus művészetek, a balett és a tánc világát hivatott közelebb vinni a legkisebbekhez, sok mókával, fordulatokkal és tanulsággal az életről, a jó és a rossz örökös harcáról.

A táncos mesejáték egy összművészeti, a kortárs mozgásművészet és a klasszikus balett elemeit is felvonultató produkció, melyben a tánc, ének, játék egyaránt szerepet kap. Krámer György rendező-koreográfus a Hattyúk tava című darab alaptörténetét felhasználva a mesejátékot az óvodás gyermekek számára is érthető és fogyasztható formában fogalmazta meg. A kicsik a darabból tanulhatnak arról, hogy a tánccal is sok érzelem, történet megfogalmazható. Ehhez számos színházi és színészi eszközt használt fel a rendező. A szöveg, melyet Kardos Tünde írt, költői próza. A mese egy kerettörténetet kapott azért, hogy a gyerekeket rávezessék a mozdulatok értelmezésére.

A táncot szöveggel, narrációval kísérik a színészek.

A Hattyúk tava, a balettirodalom egyik legszebb műve az önfeláldozásról és az örök szerelemről szól. A mesejátékban Odette, a fehér hattyúvá varázsolt lány és a herceg szerelme elevenedik meg, melyet a gonosz mágus és annak lánya, Odília ármánya szétszakít. Azonban a jó mindig győz, hiába a cselszövés és a varázslat, az igaz szerelem nem ismer akadályt, így végül megtörik az átok, Odette és a herceg pedig egymáséi lehetnek.

Az asszony és Hóanyó szerepét alakítja Pap Lívia, a bolond szerepét Szelle Dávid, Odette és Odília szerepében Iker Bianka, a herceg szerepében Punk Péter, a mágus szerepében pedig Keresztesi László látható.

A három éve indult Veszprémi Táncműhely gyerektánc-színházi sorozatának legújabb előadása a Hattyúcskák tava. Fontos, hogy a táncművészetet értő, legalábbis attól nem idegenkedő fiatalokat neveljünk. Aki a mozgást, a metakommunikációt érti, az képes lehet jobban megérteni a másik embert, saját magát is összegezte a véleményét Krámer György. Kiemelte, a darabban fontos szerepet kap a tánc, a színjáték, a beszéd, a gesztusok, a mozgás, minden, ami a színpadon van az eszközöknek és kellékeknek is igyekeztek átgondolt jelentéstartalmat adni. A tradicionális jelek mögött meghúzódó gondolatiságot pedig a kicsik számára érthetően, játékosan, sok humorral, vidámsággal, a bonyodalmak után derűvel fogalmazták meg az alkotók.