Kultúra

2015.06.05. 14:11

Harminchárom évig tartó böjt

Rég nem látott magyar sikernek tapsolhattunk nemrégen a cannesi filmfesztiválon, ahol a zsűri nagydíját Nemes Jeles László vehette át Saul fia című filmjéért.

B. Virág Rita

A dráma további három elismerést is elhozott Cannesból. Ugyanitt 2008-ban Mundruczó Kornél a Delta című alkotásával elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) különdíját, 1985-ben Szabó István a Redl ezredessel a zsűri díját, de valójában 1982 óta a Saul fiához hasonló óriási sikerre nem volt példa. Akkor a már említett Szabó István meg sem állt az Oscar-díjig Mephisto című mozijával, amely a legjobb külföldi film kategóriában nyert. Harminchárom évet böjtöltek a magyar filmesek egy valódi elismerésért. (És itt hagyjuk figyelmen kívül a különböző kisebb európai fesztiválokat.)

Vajon a Saul fia végül olyan gátat szakított át egyszer s mindenkorra, mely megindítja felfelé a magyar filmeseket a nemzetközi porondon, vagy újra legalább három évtizedet várnunk kell egy korszakalkotó mozira? Tényleg Hollywood belterjes világa határoz meg mindent a szórakoztató iparban, vagy akad lehetőség az igazán tehetségeseknek a kitörésre, a világhírre, a valódi elismerésre?

Nemes Jeles László lehet, hogy pontosan tudja, nem pusztán egy újszerű, különleges filmet alkotott, hozott létre, hanem reményt adott azoknak a tehetségeknek, akik a maguk útját járva, nem megalkudva keresik a lehetőséget a kibontakozásra, a bemutatkozásra, a kiteljesedésre. Jó példát mutat arra, Hollywood moguljai nélkül is lehet nagyszerű mozit csinálni. Első filmesként elámította a világot. S hogy ez mire lesz elég később, az már csak tőle függ.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!